<div>
<p><span id="more-4166644"></span><br>
A 47 esztendős Jónás Sándor gyermekkora óta szenvedélyesen gyűjti, s ter­meszti a különféle orchideafajtákat.</p>
<p>– Édesapám egyetemi tanár ismerőse, dr. Rimóczi Imre révén szerettem bele az orchideákba, volt olyan, hogy tőle kunyeráltam el egy-két egyedet. Ebben az időszakban „fertőzött” meg a növény – mesélte lapunknak Jónás Sándor, aki egyszer a csillebérci táborból is kiszökött a Szent-Györgyi Albert-díjas botanikushoz, dr. Rimóczi Imréhez, csak azért, hogy orchideát láthasson.</p>
<h2>Pazar színskála</h2>
<p>Jónás Sándor nagykállói gyűjteménye közel 1000 fajtát számlál, az egyedek közt találunk pár milliméteres, továbbá húsz centiméteres virágátmérőjű példányt is, de a színskála is pazar: az üvegháza tavasszal (a teljesség igénye nélkül) fehér, lila és rózsaszín színben pompázik.</p>
<p>– Most a dendrobiumok nemzetségének virágzása következik. Ezek Dél-Kelet Ázsia orchideái, így a monszun éghajlathoz szoktak hozzá, Magyarországon kertészeti forgalomban kaphatóak, a legnépszerűbbek a dendrobium nobile hibridjei. Télen pihentetni kell őket, véletlenül sem szabad túlöntözni, télen kevesebb fényt kapnak, mint nyáron, így megfelelően tudnak pihenni. Általában a virágkezdemények februárban jelennek meg a növényen, ekkor kell különösképpen vigyázni az öntözővízzel, az elvirágzás után jöhet a rendszeres öntözés. Amikor magunk mögött hagyjuk a hideg éjszakákat, akkor érdemes kivinni őket a szabadba, félárnyékba, ez általában májusra esik, ilyenkor fel lehet az orchideákat akasztani akár a fák ágaira is, ebben az időszakban kezdenek el „meghízni”. Egészen szeptemberig díszíthetik kertünket, ezután újra a lakásban vagy növényházban, télikertben a helyük, ekkor újra felveszik a lakás hőjét – ismertette a dendrobiumok sajátságait a nagykállói Jónás Sándor, majd hozzátette: március 20-a és 24-e között rendezi meg a Magyar Orchidea Társaság a Vajdahunyadvárban az orchidea-kiállítást, ahol igen nagy százalékban lesznek láthatóak a virágzó dendrobiumok.</p>
<p>TG</p>
<hr>
<h2>A növény megjelenése</h2>
<p>Felálló szárú, több 30–75 centiméter hosszú, húsos, bordázott szártaggal, amelyeket hártyás burkok vesznek körül, és álgumókká vastagodnak. Levele bőrnemű, hosszúkás-elliptikus, 7–11 centiméter hosszú és 2–3 centiméter széles, továbbá ferde csúcsú. A levelek kétsorosan állnak. Lepellevelei a tövükön csaknem fehérek, csúcsukon (ibolyás) rózsaszínűek; a 3 külső keskeny, a 2 belső valamivel szélesebb, elliptikus, oldalra vagy kissé felfelé irányul, a harmadik zacskó alakú, felül nyitott mézajakká alakult, a csúcsán (ibolyás) rózsaszín, a közepe fehéres vagy sárgás, a torok bársonyos borvörös vagy sötét bíborbarna. Virága illatos, 5–8 centiméteres, a bibeoszlop rejtetten helyezkedik el a mézajak tövében; többnyire számos 2–4 tagú virágzat fejlődik hosszú, levéltelen szárrészeken. Termése rövid, szögletes, sok magot tartalmazó tok.</p>
<p class="hp-backlink"><a href="http://www.szon.hu/?utm_source=articlepage&amp;utm_medium=textlink&amp;utm_campaign=article%20textlink">VISSZA A KEZDŐOLDALRA</a></p>
<img src="http://feeds.feedburner.com/~r/szon/nagykallo/~4/Y7LTZIu9IoI" height="1" width="1" alt="">
</div>

Fergeteges forgatag Harangodon.

Az orchideák fogságában