„Hivatásomnak köszönhetően nemcsak tudtam, de éreztem, hogy a szülőföldnek van mondanivalója rólunk, nekünk. Sokakkal együtt közel 300 évvel ezelőtt érkeztek ide őseim Csíkszereda környékéről, az 1730-as években, hogy benépesítsék az elnéptelenedett falut. Az évszázadokon át megélt történések, események a megélhetés nehéz küzdelmei, a hit megtartása nemzedékeken át öröklődött.”



E sorokkal kezdődik az a nemrég megjelent helytörténeti kötet, amely Kállósemjén elmúlt 750 esztendejét idézi meg több mint félezer oldalon, nagyon gazdag kép­anyaggal. Szerzője, Lipcsei Miklósné Páll Julianna – mint az idézetből is kiderül –, tősgyökeres semjéni, ma már nyugalmazott pedagógus, aki magyar–történelem szakosként 41 esztendőn át szolgált az alapfokú oktatásban.
<h3>„Kísértette” a téma</h3>
Ezer példányban megjelenő munkáját, amely két és fél éven át készült, az idei augusztusi falunapon mutatták be a közönségnek, és azonnal nagy sikert aratott. Nem véletlenül, hiszen a szerző széles körű rálátása és anyag­gyűjtő alapossága révén értékes kötet született.
<blockquote>– Nem saját, hanem az önkormányzat ötlete volt, mégis nagy örömmel fogadtam a felkérést, hiszen valahogy mindig kísértett ez a feladat. Már harmadikos kölcseys gimnazistaként ezt a témát választottam, amikor a felszabadulás 25. évfordulójára kiírtak egy jeligés pályázatot. A Móricz Zsigmond Színházban hirdettek eredményt, és engem neveztek meg első helyen.</blockquote>
– De főiskolásként is Kállósemjénről írtam a szakdolgozatomat. Így harmadszor is belefogtam, annyi kikötéssel, hogy a település első írásos említésétől induljunk el a jelenkor felé, a 20. századot bontva ki a legrészletesebben, hiszen erről a korszakról még sok élő visszaemlékezőt találni. S mivel az emlékidézés a kötet nagy részét kitölti, és mert nem akartunk a tévedhetetlen tudományosság köntösében tetszelegni, a kötet címe így Kállósemjéni életképek lett – mondta el a szerző.

Persze, bármennyire nem szakmunka készült, Lipcsei Miklósné a tőle telhető legnagyobb alapossággal látott munkához. Négy nagy egységben külön fejezetet szentelt a település földrajzának, majd a 750 esztendős Kállósemjén történelmének, arra is visszautalva, hogy 1252-ben birtokrészként említették először (Ubul fiai megvásárolták Szatmári Tamás Semjén nevű birtokát).
<h3>Semion vásártartási joga</h3>
Első írásos említése saját nevén – Semion – egy 1271-es oklevélben maradt fenn, V. Károly király akkor ruházta fel vásártartási joggal a birtokot. Kétszáz évvel később, 1471-ben lett Semjén mezőváros, egy évre rá pedig a megye 7. legnagyobb települése. Persze, rosszabb idők is jöttek, a török időkben vagy a Rákóczi-szabadságharc idején például, mikor Semjén csaknem elnéptelenedett, alig 20 fő lakta. Kállay Ferenc földbirtokos telepített le családokat a Szilágy megyei birtokairól: románokat is – ezért emlegetik Kállósemjént olykor román faluként –, és ami ennél is érdekesebb, Lipcsei Miklósné felmenőit Csíkszereda környékéről.

– A 20. századot feldolgozó nagy fejezet összesen 9 alfejezetet kapott. Ez az időszak az Amerikába kitántorgókkal indul, majd a túlélő és az árván maradott visszaemlékezők révén hosszan elidőztem a két világháború időszakával. Természetesen szólni kellett az 1945 utáni időkről, a téeszesítésről, 1956-ról, majd a rendszerváltás utáni évekről. Itt ér véget a szűken vett történeti áttekintés, majd 15 fejezeten át ismét számba vesszük a letűnt évszázadokat, csak már az oktatás, az egészségügy, a közigazgatás, az infrastruktúra, a sport, a hitélet, a kultúra, vagy éppen a jeles napok és hagyományok szemszögéből – magyarázta a szerző.

Mint megtudtuk, egyfelől szakkönyvekből – például Lakatos Sarolta Száz magyar falu című kötetéből – merített, kevés adatot a megyei levéltárban is talált, ám munkáját igazán élővé a sok visszaemlékezés – mintegy 130 adatközlővel vette fel a kapcsolatot –, és a több mint száz értékes fénykép-illusztráció, családi felvétel teszi élővé.

Oldalait saját személyes emlékei is át-átszövik, hiszen 8 éves korából pontosan emlékszik, hogyan laktak egy fedél alatt a téeszesítő agitátorokkal. Hogyan meséltek a gazdálkodó szülei a múltról, a kétvégű, háromosztatú, 1810 körül épült házról, ahol született. Hogyan maradt oda a nagynénje férje a Donnál, vagy milyen volt az élet az 1979-ben megalakult nagy termelőszövetkezetben, ahol főkönyvelőként a férje is dolgozott a 400 munkavállaló egyikeként. Később gyakran volt vendégük Kállay Kristóf, az egykori miniszterelnök fia, jól ismerte annak fiútestvéreit és a Kállay-unokákat is.
<h3>Ilyen volt, ilyen lett</h3>
<blockquote>– Sokat köszönhetek az idős embereknek – például a 90 éves, sok emléket összegyűjtő Kocsis Jánosnénak –, azoknak, akik olyasmit is elmondtak, amit korábban a gyerekeiknek sem. Akik pedig olvasták, úgy nyilatkoztak: „újra éljük a régi életünket, szinte ott járunk az ismerősök között”.</blockquote>
– Régen ugyanazon családok ugyanazon portán éltek évszázadokig, ma ez már eltűnőben. Sok a máshonnan letelepedő, ami azzal is jár, hogy kikopnak a régi családnevek, holott hétféle Páll vagy Papp is élt itt egykoron. Ugyanakkor Kállósemjén ma már folyamatosan fejlődő település, 90 százalékban aszfaltozott utcákkal, gyarapodó infrastruktúrával, ahol jó élni – zártuk a beszélgetést.

Száz nap múlva indul a Veszprém–Balaton 2023 Európa Kulturális Fővárosa program

Indonéz vendégek a kállói szakképzőben

Életképek egy mezőváros évszázadaiból