Mezítlábas, porban szaladgáló gyerekek, a kovács kalapácsának ütemes pengése, nagy nevetések, jó pálinkák, a sülő tészta édes illata, a népi hangszerek összeszokott hangja, táncos lábak dobbanása, ének- és citeraszó – ez a Téka népművészeti tábor, amit az idén, a táncházmozgalom félszázadik évfordulóján harminchetedszer rendeznek meg Nagykálló-Harangodon.– Annak idején a Téka zenekar alapította a tábort. Kerestek egy helyet, ahol nyugodtan muzsikálhatnak, táncolnak, és nem zavarnak vele senkit, így találtak rá Harangodra. Akkor még semmi nem volt itt, de olyan jó kis közösség jött össze, hogy elhatározták: létrehozzák itt a maguk kis világát. Csatlakozott hozzájuk Ekler Dezső Ybl-díjas építész, az ő segítségével és a táborozók munkájának köszönhetően épült meg az ötszáz ember befogadására alkalmas tánccsűr, később egyre több épület emelkedett ki a porból – idézte fel a kezdeteket a táborvezető. Kerezsiné dr. Kulcsár Annamária hozzátette: a Covid óta ez az első teljes értékű táboruk, tavaly kizárólag oltási igazolvánnyal lehetett bemenni, tavalyelőtt pedig egy mindössze háromnapos mini rendezvényt tarthattak. – Mindannyiunknak hiányzott már a tábor, ennek a helynek ugyanis megvan a maga sajátos hangulata, szépsége, varázsa. Arról nem beszélve, hogy az elmúlt közel négy évtized alatt egy rendkívül összetartó közösség, mondhatni egy nagy család verbuválódott a tékásokból. Jó látni, hogy akik itt voltak a kezdeteknél, most is köztünk vannak, csak míg korábban a gyermekeiket, ma már az unokáikat hozzák magukkal. Szinte mindenki ismer mindenkit, akik pedig újonnan csatlakoznak, azonnal rákapnak az ízére. Így gyarapodunk mi folyamatosan... Az idén is több száz kisgyermek van a táborban, élvezik a sátorozást, hogy körülveszik őket a hagyományaink – mutatott rá Annamária. A táborvezető arra is felhívta a figyelmünket, hogy mivel számukra nagyon fontos a környezetvédelem, az eldobható helyett újratölthető poharat használnak, mindenki maga hozza otthonról a tányért és az evőeszközöket.A programokat úgy állították össze, hogy biztosan ne unatkozhasson senki, hiszen délelőtt és délután huszonegyféle kézműves foglalkozás, néptánctanítás, ének- és citeraoktatás, illetve kezdő felnőtt néptánc közül választhatnak a táborozók. De nem maradhatnak el a koncertek, bemutatók, előadások, táncházak, és persze a hajnalig tartó mulatság sem.– Az idén az egész hét a pásztorkultúra szellemiségében telik. A megnyitón debütált Nagy Gábor népzenész, fotográfus Rokonok című kiállítása, s mivel gyakorlatilag hazajár a pásztorokhoz, olyan élethelyzeteket, pillanatokat örökíthet meg, amiket egyébként soha nem láthatnánk. A tárlat a csűrben kapott helyet, és a tábor ideje alatt tekinthető meg. Hétfőn pásztorételeket készítettünk, a tékások megkóstolhatták a hagyományos hajdúsági slambucot, amit harminckétszer forgatnak meg, valamint a marhalábszárból készült pörköltet. A szerdai tematikus napon az idősebb és ifjabb Mahovics Tamás pásztoreszközöket mutatott be, illetve dévaványai pásztortáncokat adtak elő Bolya Dániel furulyás kíséretében, Papp László szűrkészítő mesélt a mesterségről, érkeztek a hortobágyi örökös pásztorok, Gencsi Zoltán, a Pásztorkönyv szerzője zárta a délelőttöt, amit egy nagyiváni és egy tyukodi táncház is gazdagított.Amikor beszélgettünk Mariannával, még bőven a délutáni programok előtt jártunk, de már izgatottan készültek az első bajuszmustrára, ami rendesen feladhatta a leckét a zsűrinek, valamint Nagy Gábor Ördögmuzsika című előadására, ami Pál István, az utolsó dudás szellemiségét idézte meg a csűrben, hogy az ügyességi versenyek – malacfogás, tuskóhajítás, nádszálverés –, a hortobágyi csikós bemutató, csergetés és a Fordulj, kispej lovam Táncegyüttes műsora után a Muzsikás együttes koncertje, valamint táncház zárja a pásztornapot.– Különböző tájegységek pásztortáncaiból szemezgetünk csütörtökön, péntek délelőtt a beregdaróci asszonyok a kenderverés rejtelmeibe vezetnek be minket, este a híres kalotaszegi mérai juhbemérés folyamatát ismerhetjük meg, szombaton lesz a métabajnokság, avagy a népi baseball, majd a tábor zárásaként bemutatjuk egymásnak mindazt, amit a héten tanultunk, legyen az ének, tánc, hangszeres zene, de az oktatók és a gyerekek is műsorral készülnek.Gyönyörű Zsigmond a Szeredás együttes énekese, és mint azt büszkén újságolta, közel negyven esztendeje vőfélykedik, s társaival most szervezi a jubileumi, X. Kárpát-medencei Vőfély Találkozót. A Téka tábor tematikus napjának „hallja, kendjeként” ő kötötte össze a programokat, s arra törekedett, hogy a pásztorok minél többet át tudjanak adni a tudásukból.– Hihetetlen még kimondani is: az idén ötvenéves a néptáncmozgalom! Olyan kincseket kaptunk, amelyek gazdagították a nemzetet, hiszen a táncházakban a mulatság mellett a tánc- és énektanítás, az elméleti oktatás sem maradt el, de szóltak a viseletekről is. Ezeket az értékeket nem szabad a láda fenekén tartani, folyamatosan szidolozni kell, hogy büszkén viselhessük.Schleisz Ani férje húsz éve oktat nemezelést a Téka táborban, ő tíz éve kíséri el párját Harangodra.– Budapesten lakunk, úgyhogy a kisfiunk, Misi óriási szabadságként éli meg ezt az egészet, nagyon élvezi, hogy itt nincs kerítés, nincsenek határok, sátorozunk, körülöttünk szaladgálnak az ürgék. Bár nagyon büszke az apukájára, a foglalkozások egyelőre még nem igazán kötik le, talán egy-két év múlva már közösen kézműveskedhetünk. Fontos számunkra, hogy a népi kultúra a gyermekünk életének része legyen. Rengeteg embert ismertünk meg itt, van, akivel csak évente egyszer, itt találkozunk, másokkal tartjuk a kapcsolatot. Rendkívül értékesek ezek a tékás barátságok.&nbsp;CsA &nbsp;

„Ezeket az értékeket nem szabad a láda fenekén tartani”