<a href="http://altalanos.nagykallo.hu/wp-content/uploads/2022/06/hatartalanul_logo.jpg"><img class=" wp-image-30292 aligncenter" src="http://altalanos.nagykallo.hu/wp-content/uploads/2022/06/hatartalanul_logo-1024x627.jpg" alt="hatartalanul_logo" width="450" height="276"></a>
Székelyföldön kirándultunk
&nbsp;
2022 májusában a HATÁRTALANUL! programnak köszönhetően iskolánk hetedik évfolyamos tanulói három napos tanulmányi kiránduláson vehettek részt Erdélyben.
&nbsp;
Nem először és terveink szerint nem is utoljára, pályázott intézményünk a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. HATÁRTALANUL! Programján, melynek keretében magyarországi iskolák tanulói az állam támogatásával osztálykiránduláson vesznek részt a szomszédos országok magyarlakta területein, így személyes tapasztalatokat szereznek a külhoni magyarságról.
A kirándulás előtt a gyerekek két előkészítő foglalkozáson vettek részt. 2022. május 5-én a kísérő pedagógusok a kirándulás útvonalán található történelmi, magyar nyelv és irodalmi, földrajzi, biológiai, természetismereti, művészeti és egyéb tantárgyakhoz köthető látnivalókra készítették fel a diákokat. Ekkor alakultak meg a kirándulás során működő projektcsoportok, melynek tagjai a kirándulás időtartama alatt együttműködtek annak érdekében, hogy a három nap során szerzett ismeretanyagot a hazatérés után feldolgozzák, és egy projektmunkában megörökítsék. Ezt a foglalkozást május 12-én egy csapatvetélkedő követte, ahol a diákok összemérhették egymással tudásukat, valamint ajándékokat készítettek a tasnádi diákok számára.
Május 19-én érkezett el a várva várt nap, az indulás napja. A három napos útra jól felszerelt, kényelmes autóbusszal és kiválóan felkészült, rutinos, Erdélyt jól ismerő idegenvezetővel vágtak neki a kirándulók. Június 3-án a HATÁRTALANUL! témanap keretében pedig iskolatársaiknak is beszámoltak az Erdélyben szerzett ismereteikről, élményeikről, ezekből következzen most állomásonként egy-egy rövid részlet:
&nbsp;
„Csütörtöki napunk első állomása, nem sokkal a határátkelés után, Nagykároly volt. Nagykároly Szatmár megye területén álló város, a Károlyi család birtokközpontja volt. A Károlyi kastély angolparkjában sétálva megismerkedtünk a kastély és Nagykároly történelmével, megtekintettük a Bíró Lajos szobrászművész által készített gróf Károlyi Sándor szobrot és magát a várat is. Egy érdekes, személyes véleményem szerint különleges részlete Nagykárolynak, hogy néhány utca még mindig macskakővel van kirakva. Szerintem nagyon megéri mindenkinek meglátogatni ezt a gyönyörű várost, sok szép és érdekes látnivalóval szolgál az ide érkezőknek.” (Torma Csenge, 7.d)
&nbsp;
„Második megállónk Tasnád iskolája volt. Nagykálló 2006 óta testvértelepülése Tasnádnak, így esett a választás a román település általános iskolájára. Érkezésünkkor az igazgatóhelyettes asszony fogadott minket, aki tudott magyarul és románul is, így ő fordította a románul beszélő igazgató üdvözlő szavait. Körbe vezettek minket az egész iskolában. A diákok nagyon kedvesek voltak, amikor beléptünk a terembe felállva köszöntek nekünk. Mi pedig az itthon készített ajándék hűtőmágnesekkel kedveskedtünk nekik. Tetszett, hogy a folyosókat és a termeket sok-sok gyermekmunka díszítette. Tettünk egy nagy sétát a hatalmas udvaron is, ahonnan gyönyörű kilátás nyílt a környező tájra. Búcsúzóul készítettünk egy csoportképet az iskola épülete előtt és folytattuk utunkat.” (Kiss Dóra, 7.a)
&nbsp;
„Harmadik megállónk Torda volt, amelynek híres sóbányáját a közelmúltban a világ 25 leghihetetlenebb látványossága közé választották. Mikor elindultunk lefelé, rögtön éreztük, hogy nem hiába vittünk magunkkal pulóvert, hiszen a benti hőmérséklet 10-12 fokos volt. A sóbányában templom, teke és golfpálya, biliárdasztalok, egy kiváló akusztikájú amfiteátrum és egy óriáskerék is helyet kapott, valamint csónakázni is lehet a bánya alján kialakult kisebb tóban. Ahhoz, hogy mindezt lássuk, 13 emeletnyi, 120 méter mélységbe vezető lépcsőt kellett teljesítenünk. Marika nénitől, az idegenvezetőnktől sok érdekességet tudtunk meg, illetve arról is beszélt, hogy az itteni levegő magas páratartalma és hőfoka miatt asztmások és allergiások járnak ide gyógyulni. Egy helyen megálltunk kipróbálni a bánya akusztikáját és számoltuk, hogy&nbsp; az „alkohol” szó közös kiáltása után hányszor tér vissza a „hol” szótag. Jónéhányan éltünk a lehetőséggel, hogy megkóstoljuk a mennyezeten és falakon kikristályosodott sót.” (Árki Levente, 7.a)
&nbsp;
„Az első nap utolsó állomása Szovátán, a Medve-tónál volt, amelyet Maros megye koronaékszerének is neveznek. A tó nevét onnan kapta, hogy egy kiterített medve bőrére hasonlít az alakja. Mint megtudtuk, a tó 1875-ben jött létre, amikor a sok eső miatt beszakadt a sóhegy és a kialakult medencében összegyűlt a patak vize. Kialakulásakor a tó vize a 70 C fokot is elérte, ma már 30-40 C fokos. A Medve-tó heliotermikus tó, a sótartalma felszíntől lefelé haladva folyamatosan nő. A tó tetején a befolyó édes víz vékony réteget képez, ez üvegházhatást eredményez és megakadályozza a víz kihűlését. A tó vize a tengernél is sósabb, a tömény sótartalom a fürdőzőket a felszínen tartja. Ez a világ legnagyobb heliotermikus tava, amelyet Erdély Holt-tengerének is neveznek. Négy hektáron terül el, átlagos mélysége tíz méter, a legmélyebb pontja 18,9 méter. Mivel a „név kötelez” gondoltunk rá, hogy esetleg medvével találkozunk a környéken, de szerencsére nem így történt.” (Ferencz Dorina, 7.a)
&nbsp;
„Tanulmányi kirándulásunk során a Hargita megyében található Korond volt a szállásadó helyünk. A település iparművészeti, idegenforgalmi és művelődési központ. A korondi fazekas termékek nagyon ismertek, az országút mellett állandó kirakodóvásár van a falu termékeiből. A késő esti órákban érkeztünk meg szálláshelyünkre, a Zöld Tündér Panzióba. A lányok az első emeleten, a fiúk a második emeleten voltak elszállásolva. Minden szobának külön fürdőszobája és hűtőszekrénye volt. A reggeli svédasztalos kínálat bőséges volt, ebédre hideg élelmet, vacsorára meleg ételt kaptunk. Az udvaron volt egy kis játszótér, ami mellett kis patak volt. Olyan volt a hangja, mintha esett volna az eső. Ha a szobaablakból kinéztünk fenyvessel borított hegyoldal látványa fogadott minket.” (Gurzó Luca, 7.a)
&nbsp;
„Bár igyekeztünk magunkat az első esti, 23.00 órára kijelölt lefekvéshez tartani, ez nem sikerült mindenkinek, így fáradtan, de kíváncsian indultunk útnak a kirándulás második napján. Első állomásunk a Csíkszeredához tartozó Csíksomlyóra vezetett, amely a magyarság egyik legnagyobb zarándokhelye és kultúrtörténeti emléke. Az itt található, Csíksomlyói Sarlós Boldogasszony tiszteletére épített Mária-kegyhely egyik legismertebb építészeti műemlékünk, itt zajlik a híres csíksomlyói búcsú is. A kegytemplom a XIX. század elején, Schmidt Konstantin marosvásárhelyi építész tervei alapján épült barokk stílusban. Felszentelésére 1876. augusztus 20-án került sor. A templom legnagyobb kincse a csodatevő Szűzanya szobor, amely a templom főoltárán helyezkedik el. A szobor hársfából készült, 2,27 méteres magasságával a világ legnagyobb fogadalmi szobra. Belépéskor felfoghatatlan érzés támadt bennem, megtaláltam a csendet, a nyugalmat, a békességet, és ez egy megmagyarázhatatlan érzés volt még magam számára is. Az idősebb bácsik és nénik gyönyörű énekét hallgattuk, miközben sorban álltunk, hogy megfogjuk a Szűzanya szobor talpát és kívánjunk valamit. Még most is úgy gondolom, hogy elképesztő élményben részesültünk.” (Szász Nóra, Nagy Luca, 7.b)
&nbsp;
„Csíksomlyóról továbbhaladva érkeztünk meg ahhoz a helyhez, amelyet a maga szépsége mellett sok-sok titok és legenda vesz körül. A Gyilkos-tó és a Békás-szoros a Keleti-Kárpátokban található, a Hagymás-hegységben. Az impozáns sziklamagaslatokkal, sziklafalakkal szegélyezett Békás-szorost évmilliók során a Békás patak alakította ki. A szoroshoz kacskaringós szerpentineken keresztül jutottunk el, azonban rajta gyalog haladtunk át és káprázatos élményben volt részünk. Káprázatos élményben volt részünk, bár a felénk magasodó 200-300 méter magas sziklafalak, amelyek Európa természeti ritkaságának számítanak, időnként kicsit félelmetesek is voltak. A folyó mentén, lejjebb és lejjebb haladva elértük a „Pokol kapuja” és a „Pokol tornáca” nevű helyeket is. Sétánk közben egy bazársor is várt bennünket, ahol lehetőségünk volt vásárolgatni, nézelődni, fotózni. Ezt követően busszal mentünk tovább a Gyilkos-tóhoz, amelynek már a neve is sokat sejtető. A Gyilkos-tó Románia egyik legfestőibb és vadregényesebb tava. A tó sajátosságát és varázsát a keletkezésekor elárasztott fenyőerdőből visszamaradt, fenyőcsonkokkal teletűzdelt, zöldes árnyalatú vízfelület adja meg, az északon magasló Kis-Cohárd 1344,5 m magas sziklatömbjével. A tó kialakulásának történetét egy legenda őrzi, amellyel felső tagozatban magyarórán is találkozhattunk.” (Csányi Sándor, 7.b)
&nbsp;
„Az utolsó nap korán keltünk, mindenki fáradt volt. Megreggeliztünk, majd összepakoltunk és elindultunk haza, de előtte sok látványosság várt még ránk. Az első megállónk Fehéregyháza volt. A legenda szerint ,,itt tűnt el Petőfi a ködben”, így meglátogattuk a síremlékét is. Viszont furcsa érzés volt, hiszen nem itt nyugszik, ez csupán egy síremlék. Hogy hol érte utol a halál azt pontosan senki sem tudja. Az emlékműnél koszorút helyeztünk el, majd Maros megye székhelye, Segesvár felé indultunk tovább. A város a múltban Erdély legfontosabb városa volt, leghíresebb szülötte pedig Vlad Tepes, ismertebb nevén Drakula. Kirándulásunk során mi főként az óvárosban sétáltunk, ahol megnéztük a hatalmas, 64 méter magas óratornyot, ami elválasztja az Alsóvárost a Felsővárostól. Tovább haladva láthattuk a 178 fokból álló diáklépcsőt is és megnéztük a Drakula-Házat is.” (Tisza Kitti, 7.b)
&nbsp;
„Segesvár megtekintése után elindultunk a három földrajzi tájegység találkozásánál fekvő Marosvásárhelyre, ahol a Kultúrpalotát néztük meg. Az épületbe belépve először a gazdagon díszített előcsarnokba jutunk, ahonnan a hangversenyterem nyílik. Itt található Európa egyik legnagyobb orgonája. Az előtérből kétoldalt, az épület két különálló emeleti részére carrarai márványból készült lépcsők vezetnek. Mindkét lépcsőházat Nagy Sándor és Toroczkai Wigand Ede festőművészek által tervezett és Róth Miksa üvegműhelyében készült színes, festett üvegablakok díszítik. A Tükörterem a marosvásárhelyi szecessziós Kultúrpalota gyöngye, ez a leglátogatottabb emeleti helyisége. A díszes terem, a két kisebbik oldalán található nagyméretű, hármas tagolású velencei tükrökről kapta a nevét. Eredetileg az ablakokkal szemben lévő falakat is hasonló tükrök díszítették volna, de ezek szállítását az I. világháború megakadályozta. A termet 12 színes üvegkompozíció teszi egyedivé, ékesebbé. (Gulyás Zsolt, 7.b)
&nbsp;
„Útunk végéhez közeledve látogattunk el az Erdély nem hivatalos fővárosaként is emlegetett Kolozsvárra. Sétánk első állomásán a Mátyás király emlékművet tekintettük meg, amely Fadrusz János alkotása. Az 1900-as párizsi világkiállításon aranyéremmel díjazott bronzból készült szoborcsoport ma is meghatározója Kolozsvár főterének, amely I. Mátyás magyar király szülővárosának az egyik jelképévé vált. A művész abban a pillanatban ábrázolja a nagy királyt, amikor egy vár bástyájáról végigtekint győztes seregén. Páncélos alakja büszkén üli meg a lovat, arcán erő és büszkeség sugárzik. A hagyomány szerint az emlékmű mellékalakjai a fekete sereg vezérei, balról Magyar Balázs és Kinizsi Pál, jobbról pedig Szapolyai István és Báthory István. Ezt követően Mátyás szülőházához is elsétáltunk, amely az Óvárban található gótikus stílusú műemlék. Megtudtuk róla, hogy Kolozsvár legrégebbi emeletes háza, jelenleg pedig a Művészeti és Design Egyetem épülete.” (Sándor Lara, 7.b)
&nbsp;
„Kirándulásunk utolsó állomása Zilah volt, ahol Wesselényi Miklós szobrán helyeztük el koszorúnkat. Idegenvezetőnktől megtudtuk, hogy már az 1880-as évek elején felvetődött a kérdés, hogyan lehetne a település egyik legnagyobb alakjának, báró Wesselényi Miklósnak méltó emléket állítani. Több szobrászmester is benyújtotta szobortervét, melyek közül Fadrusz János szobrászmester elképzelése valósult meg Zilah főterén, a Kossuth téren. A szoboravatásra 1902. szeptember 18-án került sor.” (Gura Lilla, 7.b)
&nbsp;
A résztvevő gyerekek és felnőttek köszönetüket fejezik ki Dubász Éva intézményvezető asszonynak, hogy munkája révén megvalósulhatott ez az élménydús utazás. Az alsóbb évfolyamos diáktársaknak pedig szívből kívánják, hogy későbbi hetedikesként legyen hasonló élményben részük és ismerjék meg Erdélyt. Kihagyhatatlan emlék lesz.
&nbsp;
Borsy Szilvia, Gelsi Enikő, Gönczi Mihályné, Kovácsné Csányi Tünde
kísérő pedagógusok
<a href="http://altalanos.nagykallo.hu/wp-content/uploads/2022/06/megvalosult_magyarorszag_korm_tamogatasaval_2022.jpg"><img class=" wp-image-30294 aligncenter" src="http://altalanos.nagykallo.hu/wp-content/uploads/2022/06/megvalosult_magyarorszag_korm_tamogatasaval_2022-1024x227.jpg" alt="megvalosult_magyarorszag_korm_tamogatasaval_2022" width="477" height="106"></a>

Baleset

Nagykállóban életre kel a hagyomány.

HATÁRTALANUL! – tanulmányi kirándulás