<div>
<p><span id="more-3775715"></span></p>
<p>Leninizmus, sztálinizmus, maoizmus, vörös khmerek, Allende és Pol Pot, Fidel Castró és Rákosi Mátyás – nevek, amelyek egytől-egyig ugyanazt jelentik: kommunista diktatúrákat. Az 1840-es években Marx Károly által Párizsban megalkotott kommunizmus szó három összefüggő, de különböző jelenséget jelöl: egy eszmét, egy programot és egy rendszert, az utóbbit az eszme megvalósítására hoztak létre, írta könyvében az amerikai Richard Pipes. S ha az eszme és a program önmagában ártalmatlan is, a gyakorlati megvalósításukra tett kísérletek rendkívüli következményekkel jártak, s hatalmas árat kellett fizetni értük.</p>
<h2>Az őrültséggel egyenértékű</h2>
<p>Stéphane Courtois, A kommunizmus fekete könyvének szerkesztője szerint a kommunizmus áldozatainak a száma világméretekben 80 és 100 millió közöttire becsülhető, s ez a szám 50 százalékkal haladja meg a két világháború következtében elpusztultakét. És akkor még nem beszéltünk arról, mekkora árat fizettek mindezért a túlélők a világ szinte valamennyi kontinensén. A már emlegetett lengyel-amerikai történész úgy véle, ha a kommunizmus újra felütné a fejét a világban, az az őrültséggel lenne egyenértékű.</p>
<p>A kommunista diktatúrák áldozataira Magyarországon 2000. június 13-ától emlékezünk állami szinten is, ugyanis akkor rendelte el az emléknap megtartását a Magyar Köztársaság Országgyűlése. Az általában február 25-ére eső ünnep tiszteletére a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Kormányhivatal és Önkormányzat csütörtökön tartott közös megemlékezést a megyeházán, illetve a szovjet Gulág-táborokba hurcoltak emlékére állított napkori emlékműnél.</p>
<p><iframe frameborder="0" height="315" src="https://www.youtube.com/embed/i6mWWlVbjFQ" width="100%"></iframe></p>
<p>Nyíregyházán a Bessenyei teremben elsőként Szabó István a megyei közgyűlés alelnöke emelkedett szóra, emlékeztetve rá hallgatóságát, hogy 1947. február 25-én tartóztatta le a szovjet megszálló hatalom Varga Bélát, a Független Kisgazdapárt főtitkárát; a magyar országgyűlés elnökét később a Szovjetunióba hurcolták. Beszélt a szovjet megszállásról és az 1956-hoz vezető borzalmakról, az 50 millió áldozatot követelő Gulág pokláról, a közel félmillió hadifogságba elhurcolt és a II. világháborúban odaveszett magyar katonákról, a háborús jóvátétel címen málenkíj robotra kényszerített százezrekről, a Benes-dekrétum miatt jogfosztott Csehszlovákiában rekedtekről. Példaként állította hallgatósága elé a 9 évig fogságban sínylődő Menczer Gusztáv orvostanhallgatót, és a 18 éven át fogvatartott Koós Ottó századparancsnokot. – Újra és újra fel kell idéznünk a rémtetteket, meg kell ismernünk a személyes történeteket, a tényeket és a legmélyebb emberi érzelmeket – figyelmeztetett mondandója lezárásaként.</p>
<h2>Legyenek emlékhelyek</h2>
<p>Román István kormánymegbízott az önkény elől külföldre menekültekről is megemlékezett ünnepi beszédében: a szétszakított családokról és a kettétört életekről. – A rendszerváltás után született fiatalok már csak történelemként tekintenek az akkori világra, amely oly sok embert döntött nyomorba. A véleménynyilvánítás szabadsága ma már alkotmányos jogunk, szabadon utazhatunk mindenfelé, sőt szabad választásokon az ország irányításába is beleszólhatunk. Az emlékezés célja nem az, hogy régi sebeket szakítson fel, hanem hogy figyelmeztessen: ez még egyszer nem fordulhat elő – nyomatékosította.</p>
<p>Nem sokkal ezek után az ünneplők megkoszorúzták a szovjet Gulág-táborokba hurcoltak emlékművét Napkoron.</p>
<p>– Számomra és kollégáim számára is fontos, hogy ez az emlékhely fennmaradjon, és minél többen ismerjék meg a kommunizmus szörnyűségeit. Ez a kiállítás ezzel szolgálja a közjót a szó legnemesebb értelmében – hangoztatta az emlékmű előtt az ottani szónok, Támba Miklós a Napkori Erdőgazdák Zrt. vezérigazgatója.</p>
<h2>Megfestett történelem</h2>
<p>A szürke, halványkék dominanciájú képeken sziluettek láthatók a messzi távolban. A szomorú, reménytelenséget sugalló színekkel az alkotó tudatosan felerősítette képein a reményvesztettséget. Megtört, sovány, fáradt és didergő alakok hosszú menetelése tárul elénk a pasztellgrafikáin, az 1944 őszén kezdődő kényszermunkatáborok felé vonulók tragédiája.</p>
<p>– Amikor olvastam a negyvenes években történt rettenetes dolgokról, megfogott egy momentum. A munkatáborokba kényszerített kárpátaljai magyarok és svábok nem értették a szláv nyelveket. Mikor arra utasították őket, hogy ötösével álljanak sorba, nem tudták mit kérnek tőlük. Mit jelent a po pijáty, ezért puskatussal hátba és fejbe verték őket. Ezek után egy életre megjegyezték, mit jelent a po pijáty. Ezt a történetet szerettem volna megörökíteni képeimen – emlékezett vissza Matl Péter szobrászművész Kállósemjénben, a kommunizmus áldozatainak emlékére rendezett vándorkiállítás megnyitóján.</p>
<p>A kárpátaljai művészt Dupka György könyve – „Vádolnak a kárpátaljai túlélők és a meg­gyalázott holtak” – ihlette. Az irodalomtörténész – aki legalább öt könyvben írta meg, és hozta az utókor tudomására az elhurcoltak szenvedéseit –, jó ismerőse volt az alkotónak. – Rengeteg levéltári anyagot, kordokumentumot olvastunk el, belemélyedtünk ebbe a korszakba, és elénk tárult a munkatáborok valódi arca, az ártatlanul meghurcoltak kálváriája. „Cipeltük a terhet…” – beszélt elérzékenyülve a művész – és az ember késztetést érez, hogy a belőle feltörő érzéseket megírja, lefesse az utókor számára.</p>
<h2>Egy egész generáció hiányzik</h2>
<p>A negyven képből álló sorozatot Tibótban egy székelyföldi kis faluban, majd a felvidéki Tornán, és Kárpátalján alkotta meg, s így szimbolikusan összefogta az egész Kárpát- medencét.</p>
<p>Málenykij robotra 1944 őszén hurcolták el a kárpátaljai magyarok, németek több tízezreit, sokan a szolyvai gyűjtőtáborban odavesztek a kegyetlen bánásmód, a hideg, az éhség, a betegségek miatt. – Egy generációval többen élnének ma Kárpátalján, hiszen szinte minden magyar és német gyökerű családból kerültek ki áldozatok – mondta a Vereckei hágón található honfoglalási emlékmű szobrásza.</p>
<p>„Ötösével” c. kiállításának anyagát eddig Budapesten, Beregszászon, Sátoraljaújhelyen, Csernyiviciben, Lembergben, Nagyszőlősön mutatták be, Kállósemjénben március 10-ig tekinthető meg a Kállay – kúria kiállítótermében.</p>
<p>MJ, KO</p>
<p class="hp-backlink"><a href="http://www.szon.hu/?utm_source=articlepage&amp;utm_medium=textlink&amp;utm_campaign=article%20textlink">VISSZA A KEZDŐOLDALRA</a></p>
<img src="http://feeds.feedburner.com/~r/szon/nagykallo/~4/6E6icafgix4" height="1" width="1" alt="">
</div>

Kilencven éves a kállósemjéni templom.

„Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van”