<div>
<p><span id="more-3664914"></span></p>
<h2>Ópályinál dobták a „mély vízbe”</h2>
<p>– A pályaválasztásomat elsősorban építkezésen szerzett tapasztalatok és szülővárosom, Nagykálló vízügyi felügyelőjének ajánlása befolyásolták – emlékezett vissza az immár nyugdíjas szakember, aki 1972-ben középfokú vízmesteri képesítéssel lépett ki az ÉVISZ kapuján, egy évvel később pedig ugyanott technikusi vizsgát tett.</p>
<blockquote><p>A középiskola után a vízügynél kezdtem dolgozni, az első feladatom a Kállai-főfolyás és egy mellékág állapotfelmérése volt. A „mély- vízbe” 1974-ben dobtak be: Ópályiba rendeltek ki, amikor a harmadfokú árvízvédelmi készültség volt a Krasznán. Jó tanulóidőszak volt, szakmai kérdésekben később, irodistaként sem tudtak „falhoz állítani”.”</p></blockquote>
<p>– A munkaügyi osztályra ’75-ben kerültem, normás lettem: elsősorban a munkaidő-kihasználás vizsgálata volt a feladatom, de a kocsordi betonelemgyártó üzem normáit is én készítettem el munkatársammal – tért rá a következő feladatára, hozzátéve: a sorkatonai szolgálatából is profitált, ugyanis kiképző volt, ekkor tanulta meg, hogyan bánjon az emberekkel.</p>
<p>Bár a terveivel ellentétben nem lett meliorációs mérnök, a tanulással nem hagyott fel: először a középfokú munkaelemző, majd a felsőfokú munka- és üzemszervező tanfolyamot végezte el. A következő váltás 1984-ben következett, amikor a bércsoportvezetői állást kapta meg, ’93-ban pedig munkaügyi osztályvezető helyettessé lépett elő.</p>
<p>– Nagy feladat volt eligazodni a számviteli, munkaügyi ismeretek között, megismerkedni a társadalombiztosítási jogszabályokkal, zökkenő­mentesen levezényelni a bérbruttósítást. A tizenkét igazgatóság közül nálunk elsőként kezdődött meg a közmunkaprogram”</p>
<p>– idézett fel néhány kihívást a veterán vízügyes, aki az irodai feladatok mellett a gáton is helytállt, ha a szükség úgy hozta: ’95 karácsonyán Aranyosapátiban hat zsilip folyamatos ellenőrzése volt a feladata a harmadfokú készültség idején, míg a 2001-es tarpai töltésszakadáskor a társigazgatóságoktól érkezők elhelyezését, étkeztetését koor­dinálta.</p>
<h2>Bíztak benne a munkatársak</h2>
<p>– Aki a vízügyhöz került, szinte meg sem tudott szabadulni tőle. Sokat köszönhetek a vezetőimnek, jómagam mindenben segítettem az ­igazgatóságot, a munkatársak bizalommal fordultak hozzám – summázta röviden négy és fél évtizedes pályafutását.</p>
<p>KM-HP</p>
<hr>
<h2>A Kelettel indul a napja</h2>
<p>Varga István nős – felesége a nagykállói kórházban ápolónő –, egy fiú és egy lány édesapja.<br>
– Remélem, hogy a nyugdíjas éveimet unokák fogják kitölteni, emellett a kiskert és az olvasás a legkedvesebb időtöltéseim – árulta el, s végezetül hozzáfűzte: ­elsősorban interneten habzsolja a híreket, de a reggele mindig a Kelet-Magyarországgal indul.</p>
<p class="hp-backlink"><a href="http://www.szon.hu/?utm_source=articlepage&amp;utm_medium=textlink&amp;utm_campaign=article%20textlink">VISSZA A KEZDŐOLDALRA</a></p>
<img src="http://feeds.feedburner.com/~r/szon/nagykallo/~4/yClMiJA-mfc" height="1" width="1" alt="">
</div>

Fergeteges forgatag Harangodon.

Két emberöltő, egy munkahely – 45 év a vízügynél