<div>
 
– Gyermekkoromban – olyan 8 éves lehettem –, amikor megtanultam horgászni Rakamazon a morotvánál, rokonok éltek ugyanis a településen. Napjainkban pedig én tanítgatom pecázni a 8 éves unokámat, Ármint, aki Nagyszálláson lakik. Rendszeresen felkeresem a térség vizeit, el szoktam menni Balsára a János-tóhoz, a csobaji és a vissi holtághoz, illetve ide, Kállósemjénbe is szívesen jövök. Ha nem fogok semmit, akkor sem bánkódom, legalább egy jót levegőztem – mesélte Varga István.
– Túl nagy halakat nem fogtam sohasem, úgy 4 kilogrammos lehetett a legnagyobb, amelyik pedig nagy lehetett, annál elszakadt a zsinór, sohasem tudtam meg, hogy valójában mekkora volt. – A János-tavat azért szeretem, mert ott tulajdonképpen vadvízi halakat lehet fogni a Tisza befolyása miatt. A fényképen látható pontyot is ott fogtam.
– Volt egyszer egy tanárnőm, aki bár megjárta Afrikát, mégis azt mondta nekünk, diákoknak: nem muszáj Afrikába menni, hogy szép tájakat lásson az ember, Magyarországon is nagyon sok szép hely van. Ezzel a gondolattal teljesen egyetértek, ezért is keresem fel rendszeresen a térségünkben található tavakat.
Mikor a téli horgászatra kérdezünk rá, a következőt feleli Varga István:
– Szeretek csukára pergetni, de eddig nem sok sikerrel jártam. Az egyik legszebb csukás élményem a gávavencsellői Kacsa-tóhoz kötődik. Pár évvel ezelőtt kis hallal három csukát is megfogtam, s bizony volt közöttük termetesebb példány is.
– KM-MML –
<a href="http://www.szon.hu/?utm_source=articlepage&amp;utm_medium=textlink&amp;utm_campaign=article%20textlink">VISSZA A KEZDŐOLDALRA</a>
<img src="http://feeds.feedburner.com/~r/szon/nagykallo/~4/f6EbC4kEg88" height="1" width="1" alt="">
</div>

Nőnap Kállósemjénben!

Nem kell sokat utazni, ha szép tájakat akarunk