Idén egész éves rendezvénysorozattal ünnepli alapításának 100 éves évfordulóját a Nagykállói Városi Sportegyesület.

Ennek nyitásaként március 26-án ünnepi emlékülést tartottak, majd az év folyamán a valaha az egyesület keretein belül szakosztályként létező minden sportág képviselői megtartották a maguk szakági rendezvényét.

Az év során folyamatosan beszámoltunk a különböző szakosztályok rendezvényeiről. A legutóbbi ilyen szakági eseményre október 1-én került sor, amikor is a kosárlabda szakosztály találkozóját tartották. A rendezvény során egykori középiskolájában felavatták Sitku Ernő emléktábláját, majd a Városi Sportcsarnokban kosárpalánta versenyre, gyermek kosárlabda mérkőzésre és az öt csapatot felvonultató örökifjú öregfiúk tornára került sor, tehát a találkozón találkozókkal is ünnepelték városunk kosárlabdamúltját.

Nagykállóban a kosárlabda 1947-ben jelent meg hivatalosan, a sportág alapjainak szervezett formában történő letétele Tatos István és Somos Zsuzsa testnevelő tanároknak köszönhető. Ezért nem meglepő, hogy a településünk kosárlabdájának magját diákgárdából vetették el. A frissen szerveződött sportág középiskolás csapatként indult, mely 1953-ban került be a sportegyesület szakosztályai közé, az előzmények tükrében érthető módon a férfi és a női csapatok gerincét diákok adták.

A csapatok kezdeti kisebb szünetekkel a megyei bajnokságban szerepeltek, mígnem 1969-ben a férfiak a második helyen végeztek a megyei bajnokságban, és ezzel elindulhattak az 1970-ben megszervezett NBIII-ban, ahol egészen az osztály 1975-ös megszűnéséig rendre a középmezőnyben végeztek. Innentől pár évig a férfiak ismét a megyei I. osztályban mérettették meg magukat, egészen addig, amíg 1985-ben megnyerték azt, és ezzel egy szinttel feljebb léphettek, azaz az NBII-ben indulhattak. Innentől az egyesület keretein belüli létezésük végéig a kosárlabdázók folyamatosan ebben az osztályban, annak különböző elrendezés szerint kialakított csoportjaiban szerepeltek. A kosárlabda 1995-ben képletesen fogalmazva visszatért az alapjaihoz, hisz ez év őszén átvette a szakosztályt a Trió DSE, ahonnan pár év múlva kiléptek, önálló egyesületet alapítottak. Így egészen megszűnésükig az NKE keretin belül szállították a különböző NB-s osztályokból a sikereket, és mellette egy másik gárdával a megyei bajnokságban is szerepeltek.

Az esemény minden programpontjára kiterjedő kérdéseinkre Papp Lászlótól kaptuk meg a válaszokat. Ő annak köszönhetően, hogy volt játékos, sportvezető, jelenleg is testnevelő és a sportbizottság elnöke több oldalról is pontos rálátással bír az egyesület, a sport és a kosárlabda múltjára, jelenére, hitelesen tud megalapozott véleményt formálni ezek jövőjéről. Mindezek mellett Sitku Ernőről is mélyen és méltóképpen tud nyilatkozni, mivel volt a testnevelőtanára, az edzője és ennél sokkal több is, hisz mély lelki szálak is összefűzik őket.

A rendezvényen nagy számban voltak jelen volt sportolók, edzők, vezetők, a sportegyesület és a nagykállói kosárlabda múltjának meghatározó alakjai, valamint olyanok is, akik Sitku Ernő sportolói és emberi nagyságát is közvetlenül megtapasztalhatták.

A résztvevők között találhattunk olyanokat is, akikre a felsorolásból egyszerre több állítás is igaz, az egyik ilyen nagybetűs sportember Kovács Tibor, aki az élete sporthoz kapcsolódó különböző szakaszairól, a kosárlabdával és a Sitku Ernővel kapcsolatos gondolatairól, érzéseiről nyilatkozott a Nagykállói Televíziónak.

Ha sportágtörténeti és történelmi visszatekintést tartunk, akkor megállapíthatjuk, hogy a nagykállói kosárlabda szervezett bajnoki szereplés tekintetében az ’50-es évek elejétől volt jelen településünkön, hol megyei, hol Nb-s szinten, hol egyszerre mindkettőn. Ha pedig a klubba tartozás tekintetében vizsgáljuk a településünk ezen sportágát, akkor a felnőtt bajnokságban szereplés tekintetében azt vehetjük észre, hogy több egyesület színeiben is képviselték Nagykállót, a ’90-es években például egymást váltva három egyesület vitte tovább városunk kosárlabdázását.

Nagykálló kosárlabdázói között találunk olyanokat, akik mind a megyei szinten, mind Nb-s osztályokban játszottak, és azt is elmondhatják magukról, hogy mind a három különböző egyesületben akár játékosként, akár vezetőként valamilyen szerepet betöltöttek.

Az egyikük Tisza András, aki a kosárlabdában eltöltött évtizedeiről, magáról a sportágról, annak múltjáról és jelenlegi helyzetéről is beszélt a Nagykállói Televíziónak.

Az emléktábla avatást, a kosárpalánta versenyt, gyermek és az örökifjú mérkőzéseket követően, a rendezvény utolsó szakaszában a résztvevők kötetlen beszélgetések során elevenítették fel a kosárlabdához, az egymáshoz és azokhoz szakosztály meghatározó szereplőihez kötődő emlékeiket, akik nem lehettek jelen, felidézték a mérkőzések és a tornák maradandó pillanatait, azaz egyszerre mosolyogva és időnként elhomályosodó tekintettel emlékeztek a nagykállói kosárlabdában eltöltött időkre. Ahogy az örökifjú meccseket néztük, valamint ahogy a beszélgetéseket hallgathattuk, nyugodtan kijelenthető, hogy a jelenlévők számára a sportág egy örök szerelem, a kosárlabda egy sosem lepattanó érzésként gyűrűzött be az életükbe.

Az eseményről készült részletes beszámolót és a riportokat a Nagykállói Televízió Krónika7 című műsorának következő adásában tekinthetik meg.

Sosem lepattanó érzésként gyűrűzött be az életükbe a kosárlabda