A nagykállói Sinka György és Sinkáné Rózsavölgyi Zsuzsa két gyereket nevel, Györgyöt és Noémit. A két fiatal közül a 18 éves György a pörgősebb, aki szeret minél többet a középpontban lenni. Jelenleg a Nyíregyházi Bárczi Gusztáv Általános Iskola, Készségfejlesztő Iskolába jár. Szeret úszni és kerékpározni, Down-szindrómásként nagyon boldog.
<h3>Pozitív jelzések</h3>
– A védőnő azt mondta, régen látott ilyen tökéletes terhességet – mondja Zsuzsa.

– Akkor 26 éves voltam, eszünkbe sem jutott, hogy a baba fejlődési rendellenességgel születik, a vizsgálati eredmények is végig rendben voltak. A férjemmel mindketten sportoltunk, sosem dohányoztunk, alkoholt sem ittunk, és a családban sem fordult elő ilyen eltérés. Amikor Gyurci világra jött, akkor mondták, hogy egy kicsit gyanús a fiam. Azzal nyugtattam magam, ez biztos tévedés, velünk nem fordulhat elő ilyen. Pár nap múlva azonban ezzel az illúzióval le kellett számolnunk. Ekkor kezdődött az a folyamat, ami leginkább a gyászhoz hasonlít, és amin fokozatosan végig kellett mennünk. Az eszünkbe sem jutott, hogy lemondjunk a gyerekünkről, csak az utunkat nem láttuk még elég világosan, hiszen 18 évvel ezelőtt jóval kevesebb információval rendelkeztünk, de szerencsénk volt, sok olyan emberrel találkoztunk, akik segítettek, és pozitív irányba indítottak el. A családjaink és a barátaink is mindvégig mellettünk álltak, és támogatnak a mai napig.



– Két irányról gondolkodtunk – veszi át a szót Sinka György. – Vagy afelé tereljük, hogy egy írni, olvasni, számolni tudó szobatudóst nevelünk belőle, aki idegenül mozog az emberek között, vagy pedig a szociális képességeit fejlesztjük. Egyértelműen az utóbbi mellett voksoltunk, így vált mára Gyurci egy nagyon magabiztos személyiséggé, aki ismeretlenek közé kerülve pár perc alatt a társaság középpontjává válik.
<blockquote>Ha valakit szimpatikusnak talál, már az első kézfogás után nem sokkal később jön az ölelés.</blockquote>
Nagyjából eddig tudta magát visszafogni a fiatalember, aki már korábban is gyakran elmosolyodott. Elkezdi sorolni, milyen tantárgyakból van ötöse.

– Most tizenegyedikes vagyok. Egyszer már elballagtam, jövőre ismét fogok – sorolja büszkén. – Szeretek beatboxolni is. Megmutassam?

Miután érezhetően tombol benne a szereplési vágy, nyilván igent mondtunk. Pörög a dob, szisszennek a cinek, folyamatosan táncol ülve is. Ötlet, munka, rengeteg gyakorlás van a produkcióban, a lezárás után jár a taps, amit hatalmas mosollyal nyugtáz.
<h3>Nem dugták el</h3>
Györgyről hamar kiderült, a Down-szindrómás emberekre gyakran jellemző szívproblémák sem kerülték el.

– Pacemakerrel él, és oda kell figyelni, hogy olyan sportokat űzzön, ahol kevés a kontakt – mondja Zsuzsa.
<div class="aframe aframe-half float-right clearfix">

A Down-szindróma egy veleszületett kromoszóma-eltérés, ami a 21. kromoszómapár hibás osztódásának következtében jön létre. Többnyire középsúlyos vagy enyhe értelmi fogyatékossággal jár, Magyarországon a gyakorisága kb. 1 eset/1000 terhesség (1,17 ezrelék).
Az első Down-szindróma-világnapot 2006. március 21-én tartották. A hónapot és napot úgy választották meg, hogy utaljon a 21-es triszómiára.

</div>
– Mindettől eltekintve ugyanúgy neveltük, mint egy ép gyereket. Először 15 hónaposan indult el a kezünket fogva, 22 hónapos korától önállóan járt. Onnantól kezdve fizikai korlátai soha nem voltak. Normál bölcsődébe és óvodába vittük, csak az iskolánál választottunk olyan intézményt, ahol gondot fordítanak a fejlesztésre. Az elvárásainkat tekintve soha nem tettünk különbséget ő és a húga között. Az orvosok azt tanácsolták, az lenne a legjobb, ha lenne egy testvére, aki korban közel áll hozzá. Noémi két évvel később született, viszonylag hamar utolérte a fejlődésben Gyurcit, és azóta folyamatosan húzza magával. Nagyon jó testvérek, persze összezördülések néha akadnak, de hamar megoldják. Mindig folyamatosnak tartottam az integrálást, mindenhová vittük magunkkal, kirándulni, moziba, nyaralni.
<blockquote>Nem dugjuk el – jegyzi meg nevetve az apuka.</blockquote>
– Az egyik nyaraláson vettük észre, hogy a fiam többet van a víz alatt, mint felette, ezért beírattuk úszótanfolyamra. Ez két éve történt, azóta komoly eredményei vannak, több versenyt nyert a divíziójában.

– Hetente háromszor járunk úszni, ezenkívül visszük medi­ballra és zenefoglalkozásra – ezeket a nyíregyházi Rejtett Kincsek Down Egyesület szervezi. Ilyenkor találkozunk egyéb fogyatékkal élő gyermekeket nevelő szülőkkel. Nagyon jó kis csapat alakult ki, folyamatosan tanulunk egymástól.

Búcsúzáskor Zsuzsa még egy pillanatra megállít.

– Gyurci nekünk egy nagy ajándék. Ha most felajánlanák, hogy visszamehetek 18 évvel ezelőttre, és kezdhetném a gyereknevelést egy ép babával, akkor is őt választanám, csak annyit kérnék, ha lehet, ne legyen szívproblémája.



&nbsp;<img src="http://feeds.feedburner.com/~r/szon/nagykallo/~4/pV_hGOLYqLU" height="1" width="1" alt=""/>

Indonéz vendégek a kállói szakképzőben

Életképek egy mezőváros évszázadaiból

Akik megtanultak türelmesnek lenni