Kávéházi hangulat és egy csésze fekete

Évente 500 milliárd (!) csészényi feketét iszik meg a világ kávészerető része, ami azt jelenti, hogy percenként 956 ezer kávéscsészébe kerül cukor, tej, tejszín vagy pusztán egy kiskanál – bár aki ízesítés nélkül issza a mindennapi kávéját, még a kanalat is mellőzi. A legnagyobb kávéfogyasztók a norvégok, a finnek és a svédek, a finom fekete pedig mindenre megoldás: ihatjuk, ha fáradtak vagyunk, ha fáj a fejünk, vagy ha fázunk, ha pedig idegesít bennünket valaki, leüthetjük a bögrénkkel – ezek az érdekes és vicces információk mind-mind megtalálhatók a kállósemjéni Kállay-kúria kiállításán, amely a kávé világnapja alkalmából készült, és ami még ezen a héten látható az impozáns épület első emeletén.

Könnyed, humoros

– Öt fókuszpontja van a tárlatnak, amely könnyed, humoros formában mutatja be a kávé és a kávézás történetét – mondta el lapunknak Mogyorós Judit intézményvezető. – Kiderül, mi a különbség az arabica és a robusta cserjék között, olvashatunk a legnagyobb kávétermesztőkről, találkozhatunk Garfielddal, a lusta és mindig éhes macskával, akinek egyik leghíresebb mondásával sokan tudnak azonosulni: a kedves képregényfigura ugyanis azt vallja, nincs teljesen magánál az első csésze kávéja előtt. – A kiállítást végigjárók megtudhatják, hogyan isszák feketéjüket az olaszok, a franciák, az arabok vagy a japánok. Felvillantunk képeket az 1920-as évek kávéházi hangulatából, fény derül arra, e finom italnak mi köze van a forradalmakhoz, megmutatjuk, hogyan kávéztak szüleink, nagyszüleink, az érdeklődők szebbnél szebb porceláncsészéket, kiöntőket is láthatnak, de azt is bemutatjuk, hogy a finom fekete jóval több mint egy ital – mondja Mogyorós Judit. Szó esik a New York kávéházról, amelynek nagyon sok verset, novellát, tárcát köszönhetünk, évtizedeken át ugyanis a hazai irodalmi élet központja volt: ott találkozott egymással Mikszáth Kálmán, Karinthy Frigyes, Gárdonyi Géza, Ady Endre, Krúdy Gyula és Móricz Zsigmond, de festők, kritikusok, színészek kedvenc helye is volt, sőt az operett atyjai, Kálmán Imre és Huszka Jenő is gyakori vendégei voltak a gyönyörű épületnek.

Ott volt a menedékük

A XX. század elején a fővárosban közel 500 kávéház működött. „Egy vízcseppben benn van az egész világ, egy kávéházban az egész társadalmi rend” – így fogalmazott Nagy Lajos, aki saját bevallása szerint a fél életét kávéházban töltötte, Füst Milán pedig ezt írta: a kávéházban ott voltak a barátaink és ott volt minden menedékünk. Nem lehet nem megemlíteni a Pilvaxot: onnan indultak el a márciusi ifjak 1848. március 15-én, a Centrál kávéház pedig azért kihagyhatatlan, mert ott szerkesztették a Nyugat elődjét, A Hét című folyóiratot. Persze, a kávéházaknak nemcsak hazánkban volt fontos szerepük: Franciaországban például szinte minden nagyobb történelmi esemény vagy jelentős művészeti irányzat mögött felfedezhetünk egy-egy kávéházat, ahol a forradalmi eszméket biliárdozás vagy sakkjátszma között vitatták meg – emiatt az éppen aktuális uralkodók sokáig korlátozásokkal igyekeztek ellehetetleníteni a működésüket. A kiállításon kiderült: a kávét fogyasztók közel fele espressót iszik, népszerű a hosszú kávé, a latte és a cappuccino, az otthon kávézók 17 százaléka pedig maga őröli a babszemeket. Számos érdekességgel is találkoztunk: megtudtuk például, hogy Ugandában sokáig nem itták, hanem ették a szárított babszemeket, Törökországban pedig, ha a férj nem biztosította a feleségének a kellő mennyiségű kávét, érvényteleníthették a házasságot.

Forradalom és petíció

A kávé az angol családokban is okozott némi perpatvart: az asszonyok, miután megelégelték, hogy a férjeik állandóan a kávéházban ültek, 1674-ben petíciót írtak. II. Károly király egy évvel később azért tiltotta be a kávéfogyasztást, mert attól tartott, hogy a kávéházakban pletykákat terjesztenek róla és a feleségéről. És ez még mind semmi: 1785-ben Poroszországban azért tört ki forradalom, mert a pórnép nehezményezte, hogy kávét csak a nemesek, a papok és a magas rangú tisztek fogyaszthattak. Szerencsére ma már ez nincs így, mindenki a kávét ihat, amennyit szeretne – például a Kállay-kúriában, ahol rengeteg érdekességre derül fény sokak kedvenc feketéjéről.

SZA


„Az ördög itala finom”

Muszlim vallási tudósok 1511-ben tisztátalannak minősítették a kávét, majd harminc évig vitatkoztak azon, hogy drog-e vagy sem, végül feloldották a tilalmat. Sokáig Mekkában és Törökországban sem lehetett fogyasztani, Etiópiában például 1889-ig volt érvényben a tilalom. Európában a középkorban a sátán italának nevezték, VIII. Kelemen pápától azt kérték a tanácsadói, hogy tiltsa be. Amikor az egyházfő belekortyolt a gőzölgő italba, a legenda szerint azt mondta: „Az ördög itala nagyon finom, Meg kellene viccelnünk azzal, hogy megkereszteljük.”
Forrás: Szabolcs Online
Felkapott
További hírek