Otthagyják emlékül lelkük egy darabját

„Minden kőben benne van a szobor, csak a felesleget kell lefaragni róla” – mondta a középkor egyik szobrászzsenije, Michelangelo Buonarroti. Ezt a mondatot igyekszik igazolni hét művész a kállósemjéni nemzetközi alkotótáborban.

Vijjog a flex

Megdöbbentően szép környezetben vagyunk. Kint az utcán tombol a hőség, pár lépéssel beljebb az ősfás kertben nem csupán a lombok adnak enyhet, a hőmérséklet is sokkal elviselhetőbb. Egykor Gyulaházi-kúriának nevezték az épületegyüttest és a hozzá tartozó négyhektáros kertet, később növényvédelmi állomás volt, majd a megyei kórház kihelyezett pszichiátriai és gerontológiai osztálya. Néhány évtizede az épületek üresek, a tulajdonos az állam, a fenntartó a kórház. A két épület között hosszú sorban kőtömbök, körülöttük és rajtuk szorgos kezek dolgoznak, amelyek nem kalapácsot és vésőt tartanak leginkább, hanem flexet. Ez alól a szlovák Rudolf Hofer sem kivétel, bár ő az egyetlen, aki fémmel dolgozik. Amikor meglátja, érdeklődünk, mutatja a pályamunkája makettjét, és magyarázza, ha más-más nézőpontból szemléljük az alkotást, mit láthatunk.

Összefércelik a határokat

– Az idei tábor témája a család – mondja a szervező Matl Árpád, aki művészként is jelen van. – A résztvevőknek pályázniuk kellett, egy zsűri választotta ki az alkotókat. A magyarországi szobrászok mellett vannak itt művészek Kárpátaljáról, Rhea Marmentini Spanyolországból érkezett, egy alkotó pedig Szerbiában farag, és majd onnan hozzuk el a szobrot. Egy ilyen tematikájú alkotótábort tartottunk tavaly Kárpátalján is. Ezeket a táborokat hetedik éve szervezzük, az elkészült alkotások pedig a környékbeli településekre kerülnek. Eddig 28 szobor készült el Kárpátalján, most Kállósemjénben születik meg a hatvanadik alkotás. A nagy cél a szoborút kialakítása. – Úgy választottuk ki a szobroknak otthont adó településeket, hogy először a kárpátaljai megyehatárokat kötöttük össze, majd egy kicsit átmentünk Szlovákiába, utána vissza Kárpátaljára, utána Magyarországra, majd vissza.
Ha valaki kerékpárral végigmegy a szoborúton, tulajdonképpen cikcakkban összeférceli a régi országhatárt.

Családi szál

Ez már a második kállósemjéni alkotótábor, az elsőt két éve tartották a településen. Árpi nagyapja itt élt Kállósemjénben – mondja Belicza László polgármester. – Árpival és édesapjával a kúriaprojekten dolgoztunk együtt. Ők akkor már szerveztek ilyen alkotótáborokat Kárpátalján, és jött az ötlet, mi lenne, ha itt is rendeznénk egyet. A megyei kórház átengedte erre az időre a területet, a süttői mészköveket – ilyenből készülnek az Országház tetején lévő csipkedíszek – a Reneszánsz Kft.-től kaptuk ajándékként. Ezek mind-mind olyan segítségek, amelyek nélkül meg sem tudnánk tartani a tábort. A Matl család koncepcióját követve az itt készült alkotások szintén a környékbeli településekre kerülnek, ezzel szebbé téve a köztereket, másrészt pedig ezek a művek is a szoborút részévé válnak.
A mostani alkotótábor egyik szobrának otthona a megyei kórház lesz.

Védőital

Az alkotás komoly dolog, elmélyülést kíván, de a szobrászoktól a vidámság sem áll távol, ennek mintapéldája Rostás Bea Piros DLA. Az egri művész – akinek az alkotása egy gyermekét szülő anya lesz – csupa mosoly, és amikor a hóna alatt szorongatott ásványvizes palackról érdeklődünk, rögtön előáll a szakszerű válasszal. – Munka közben száll a por, ráadásul ezekkel a szerszámokkal dolgozni kifejezetten erős fizikai munka, ezért a szomjúság is gyakran elővesz minket, tehát a víz egyrészt védőital, másrészt szomjoltó. Nálam két ilyen nagy palack egy nap alatt elfogy. A második néha már sör szokott lenni, mert ki kell mosni a szervezetből a port, másrészt ez hozza meg a kedvet az esti tánchoz, amire nagy szükség van, mert munka közben beállnak az izmok, azokat le kell lazítani – magyarázza nagyokat nevetve.

Lélekdarabok

A ponyvás árkádnál tábla hirdeti, valamikor itt volt a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Önkormányzat Pszichiátriai Szakkórház kállósemjéni részlege. Alatta egy kisebb tábla hirdeti, rendel dr. Matl. – Humor nélkül lehet élni, de nem érdemes – adja a magyarázatot Matl Péter kárpátaljai szobrászművész, az alkotótáborok szülőatyja. A doktor rövidítésben a d betűt naggyal kellett volna írni, de erre itt nem adunk. Nyilván ez teljes mértékben tréfa, a kedvükért egyszer fehér köpenyben jelentem meg, így tartottam a „rendelést”, de az biztos, hogy az alkotás is egyfajta terápia. Az itteni szobrokkal valamennyien emlékül hagyjuk a lelkünk egy darabját.

JG

Forrás: Szabolcs Online
Felkapott
További hírek