Sokan helyi mendemondának gondolnák, pedig tényleg létezett

A város 1574-ig a Kállay család magánbirtoka volt. 1315-ben kapott Róbert Károlytól hetivásár tartására jogot, 1319-től sokszor volt megyegyűlés helye. 1574-től nyilvánították Kallót végváras hellyé, és attól kezdve a Kamara igazgatta — kisebb-nagyobb megszakításokkal 1749-ig. A településen átfolyó erek a Tisza szabályozásáig egymással összeköttetésben állva – nem hajózhatóan – de csónakkal járható útvonalként, természetes vizek rendszerén – a Harangodi víztározótól a Kállaji főfolyás érintésével a horgász tóig természetes védvonalat jelentettek, amin a Tiszát is el lehetett érni. A környék lápos mocsaras viszonyai és a gyéren lakott szegény települések miatt a töröknek nem számítottak kiemelt célpontnak. Ostromágyút idáig vonszolni értelmetlen lett volna, itt inkább csak a könnyű lovasság próbálkozott időnként zsákmányt szerezni. Amíg a török a megyét elfoglalta, Kálló megmaradt magyarnak. A várat egy metszeten ábrázolták először, Antwerpenben, de ennek hitelességét érheti némi kétkedés, ugyanis helyszíni ábrázolásra nem volt mód, inkább elbeszélésekből rekonstruálták azt. Ami szinte biztos, hogy 1665-ben olyan képet készített a várról Lucas Georg Sicha, amin Eggen felmérése alapján a vár lépték utáni alaprajzát is látni lehet. Építéséről azt lehet tudni, hogy a Kolozsvári kalendárium szerint 1570-ben épült, míg a Lőcsei kalendárium szerint 1573-ban építtetik kifejezéssel adtak hírt róla. Legvalószínűbb, hogy a két dátum között készült el. Ruebel Kassai főkapitány irányítása mellett a tervező és építésének irányítója Giulio Baldigara volt. Megépítését az is indokolta, hogy Kisvárda vára igen messze volt. A kállói vár kicsi volt, korszerű és szép. Képzeljünk el egy négyzetet, aminek négy sarkában egy-egy háromszög van. Ezek az ó-olasz bástyák visszafelé tüzelve védték a falakat, amin belül egy torony volt, de abból körkörösen lehetett kifelé ágyúzni. A vár elfért volna Nyíregyháza centrumában, mondjuk a Kossuth tér határolta területen. (58x52 méter) A falakat palánkkal erősített föld alkotta, amit téglákkal védtek. Magassága kb. 7.5 méter (kétszintes ház magasságú) belül 5 méter körüli magassággal. Körben nagyjából 5-5.5 méter széles várárok védte, amiben víz volt. A várba egyetlen hosszú hídon át lehetett a város felől bejutni. Jelentőségét felértékelte egy levélrészlet, Tiepolo velencei követ 1574. november 7-én arról írt, hogy a török szultán hajlandónak mutatkozott meghosszabbítani a drinápolyi békét azzal a feltétellel, ha Kálló vára elrontatik. 1574-ben végvárrá nyilvánították, és első kapitánya Prépostvári Bálint volt. Kassán szolgált hadnagyként, és amikor kapitányt kerestek a Kállói várba senki nem vállalta azt. Prépostvári nem számolt a veszélyes szolgálattal és a bizonytalan fizetséggel, elvállalván a tisztséget nagy hévvel vetette magát a harcokba. Később ismét Kassára került és tagja volt a bécsi haditanácsnak is. Sokkal később, a városban lakó nemesi kiváltságokkal bíró hajdúk és a várőrséget alkotó németek közt tűzharc alakult ki. A vitáknak Báthori Gábor vetett véget. A vár 1619-ben Bethlen Gábor kezére került, majd a Linzi béke után került I. Rákóczi György birtokába. 1660-ban a vár ellenállt Mehemed pasa támadásának, 1676-ban a kurucok támadásának. 1703-ban a Rákóczi szabadságharc kitörésekor a megye nemessége a kisvárdai várba húzódott. A hajdúk csak azzal a feltétellel csatlakoztak a felkeléshez, ha Rákóczi elfoglalja a Kállói várat. Ostromgépek hiányában tüzes nyilakkal lőtték a várbeli házakat, mire a védők megadták magukat. Négy kiságyú, néhány mázsa lőpor negyven Rákóczira felesküdő katona volt a várostrom eredménye. A vár gyengesége elégtelen tűzereje mellett az volt, hogy Kálló lakosságát nem tudta befogadni. Az állandó létszám a várban nem haladta meg a 300 főt. 1710-ben a Rákóczi csapatösszevonások is innen indultak, eredménye 1711-ben a vajai megbeszélést követő fegyverszünet lett. A vár, ismereteink szerint ekkor már nem állt. Rákóczi sürgette a vár elhánnyattatását 1704-ben, de arra vélhetően csak 1709-ben került sor. Romjaiból épült a belvárosban lévő református templom haranglábja, egykori kállóiak elmondása szerint a környék házainak alapjaiban is bőséggel akad a vár köveiből, tégláiból. Rákóczi Ferenc buzgó éneke című vers utolsó versszaka: Gondolám verseim szép Lengyelországban, Azután leíróm, jutván az határban, Szép hazámban levő vég Kálló várában, Ezerhétszáz után jutván harmadikban. Ha valaki mégis hitetlenkedne, vagy szeretne kézzel fogható igazolást látni a várról, a Béke utcán Szakoly felé sétálva két tujafa között lát egy nagy követ, rajta emléklappal. Ez jelzi a valamikori vár falának helyét. Ha ettől is többet szeretne látni, betérhet a Szilágyi István emlékházba, ahol a metszeteken és egy maketten is láthatja milyen volt a legendás erődítmény.  
Forrás: Szabolcs Online
Felkapott
További hírek