<div>

<h2>Nem véresen komoly</h2>
Ez olyannyira hatásosan megy neki, hogy nem egyszer a nyilatkozatán röhögött a megye. Igazi gyöngyszemekkel rukkolt elő a labdarúgó megyei másodosztály őszi idényében. Amit nem kell mindig véresen komolyan venni, kiváltképp, amikor az „Inkább lennék jellemtelen és hülye” – beszólásra ragadtatta magát.
Talán kevesen tudják, Magyarországon már két kötet is megjelent, amelyben kimondottan a futball aranyköpéseit „tálalják”, nos, Fabók István – meglehetősen illusztris társaságban – több örökbecsű értékelésével szerepel a kiadványokban.
<h2>Nem keres kifogást</h2>
– Elég nagy baj, hogy így kerülök a középpontba, nem pedig a csapat teljesítménye miatt beszélnek rólunk – szögezte le elöljáróban a műfaj koronázatlan megyei királya, Fabók István. – Mindenki elhiheti, utóbbinak sokkal, de sokkal jobban örülnék. Régebben mindig olvastam az edzői nyilatkozatokat, rendszeresek voltak a különböző kifogások, hogy éppen miért nem sikerült nyerni: mert például nem adtak meg három tizenegyest, netán az aktuális kezdőcsapatból éppen mennyien nem értek rá…
– Holott meggyőződésem, a szurkolót csak egy érdekli, az pedig a győzelem, a többi csak olcsó magyarázat. Na én akkor elhatároztam, hogy ha tehetem, soha nem foglalkozom a mérkőzést befolyásoló tényezőkkel, és ehhez fogom tartani magam a későbbiekben is. Ezért ütöm el olykor poénokkal a látottakat, annál is inkább, mivel sajnos a meccsről néha nehéz, vagy nem lehet mondani semmit… Tudom, ez nem mindenkinek tetszik, de én ezt akkor is vállalom.
<h2>A hírük messzire jutott</h2>
Persze, akadtak további nem piskóta megnyilvánulások. Megkockáztatható, némelyik többet ért, mint maga az adott meccs. Lelt József, netán Baracsi Endre ugyancsak felfér a képzeletbeli dobogóra, amit hevesen ostromol Gyulai Zsolt.
Summa summarum, aranyköpésekből ezúttal sem volt hiány, a szurkolók, no meg jó néhány honlap legnagyobb örömére. Mert a nagy szövegládák híre messzire eljutott, főcímekben tálalták, éppen miről és kinek az elsütött poénjától szakadt meg a nevetésről – az egyébként olykor búskomor – megyei futballközeg.
Ehhez csupán még annyit, akárcsak egy esztendeje, a válogatás nem teljes körű, utólagos reklamációt a kimaradóktól ezúttal sem fogadunk el. Azért csak túlélik valahogy…
<h2>A labdarúgó megyei II. osztály őszi idényének edzői aranyköpései</h2>
A végére sajnos szétestünk, mint Lagzi Lajcsinál a villanyóra.
Fabók István, a Kék edzőjének kesergője a Dombrád elleni vereség láttán
A mérkőzés első negyven perce úgy nézett ki, hogy úgy el leszünk verve, mint ősszel a dió. Aztán eszembe jutott Szatmárcseke, és erre sikerült úgy összeállnunk, mint ahogy a szilvalekvárnak illik.
Baracsi Endre, a Beregdaróc trénere megtalálta a győzelem kulcsát
Olyan szikrázó volt a meccs, hogy a környékbeli kovácsok összecsődültek, és szerencse, hogy a szomszédban nem lobbant fel a szénakazal.
Baracsi Endre ismét „megvillant”
Azt üzenem az árnyékkormánynak, hogy egy centiméterre állok attól, hogy lemondjak…
Gyulai Zsolt, a Tiszakóród szakvezetőjének füstölgése
Az első félidő után azt gondoltam, hogy annyi esélyünk van a győzelemre, mint Kis Grofónak a Grammy-díjra, de a félidőben megchipeltük a fiúkat, akik behúzták a három pontot.
…és Fabók István újra sziporkázott
Az első félidőben szégyenteljes produkciót nyújtottunk, a másodikban szégyenünkben kiegyenlítettük.
Dolhai Tibor, a Rohod edzője csapata feltámadásáról
Amit most első felindulásból mondanék, azt nemhogy a nyomdafesték, hanem Haki Tamás sem tudná kifütyülni egy hétig.
Fabók István megint fején találta a szöget
Gladiátorokat vártam, ehelyett nyuszikat kaptam. Az első félidőben tele gatyával játszottunk, és úgy nézett ki, mintha játékosaim eladták volna a meccset a tudtom nélkül.
Orosz András, a Vámosoroszi szakvezetője neheztelt „fiaira”
Teljesen megdöbbentem ezen a lélektelen, passz nélküli játékon. Ma magunkat is megvertük volna, ha nem lett volna ellenfél, hogy megtegye helyettünk.
Szedlár János, az Encsencs edzőjének kifakadása
Egyedül a labdakihozatalt sikerült megvalósítanunk, igaz, azt is csak a saját hálónkból.
Fabók István humorral ütötte el a vereség miatt érzett bánatát
Ez a csapat a mai nap olyan meddő volt, mint egy ezer éve alvó tűzhányó.
Gyulai Zsolt újabb sziporkája
Valaki szerint a kudarc jellemet nevel, a hibákból pedig tanulni lehet. Inkább lennék jellemtelen és hülye.
Fabók István önsanyargatásba kezdett
A múlt heti és a mostani játék között van egy hasonlóság: mindkettő értékelhetetlen.
Karácsony Mihály, a nagykállói vezetőség tagjának velős véleménye
Végre lenézett ránk a Jóisten!
Rétfalvi Róbert és a Milota imája meghallgatásra talált
Az eddig jól teljesítő csapatom ma teljes csődöt mondott – velem az élen.
Gombkötő Sándor, a Demecser játékos-edzője önkritikát gyakorolt
Azért nyertünk, mert olyanok voltunk, mint szocializmusban a Lenin-kép: ott voltunk mindenhol!
Lelt József bemutatkozott a pátrohai kispadon
Igaza volt a meccs előtt „Geminek”, felesleges itt bármit mondani, mert vagy nem akarják, vagy nem tudják megérteni… Egyes játékosoknak üzenném, a Demecserrel ne szórakozzanak!
Gombkötő Sándor kiakadt…
Korrekt döntetlen, a győzelemmel nem tudtunk volna elszámolni…
Géczi Péter, a Geszteréd játékos-edzője nyugtázta a győzelemmel felérő Újfehértó elleni döntetlent
Végre valahára gólokat tudtunk szerezni, pedig már azon gondolkoztam, hogy elutazom Budapestre és leigazolom Böde Dánielt!
Gyulai Zsolt felsóhajtott, a Tiszakóródnak még sincs szüksége a válogatott csatárra
A semmiről nem sokat lehet mondani.
Dolhai Tibor meg sem próbálta magyarázni a bizonyítványt
A mérkőzés előtt óriási trauma érte a csapatot, amikor megtudták, hogy a panyolai ágyas szilvapálinkát meghekkelték.
Fabók István tömören elintézte a soros hazai vereséget
Szünetben a tombolán malacot sorsoltunk volna, de olyan kevés néző volt, hogy inkább megsütjük a csapatnak.
Orosz András nem hagyta veszni a lehetőséget…
Most azon gondolkozom, hogy mire is fogjam a vereséget. A pályára, az ellenfélre, vagy pedig csak arra, hogy ilyen gyengék vagyunk…
Kiss Ervin, a Nyírcsaholy edzője meglehetősen borús hangulatban értékelt
Sokat tettünk a győzelemért, főleg Kaszab Pisti és én. Én vittem a mészhidrátot, Pisti pedig húzta a vonalat.
Karácsony Mihály és a siker kulcsa
A nagy akarásnak semmi a vége.
Fábián Péter, a Terem játékos-edzőjének füstölgése
Vagy a mezt vesszük fel fordítva, netán a sportszárat húzzuk a kezünkre. Győzelem vagy Szibéria…
Lelt József kemény ígérettel engedte csatába csapatát
KM-KT
<a href="http://www.szon.hu/?utm_source=articlepage&amp;utm_medium=textlink&amp;utm_campaign=article%20textlink">VISSZA A KEZDŐOLDALRA</a>
<img src="http://feeds.feedburner.com/~r/szon/nagykallo/~4/BaBEtvxzcPU" height="1" width="1" alt="">
</div>

A sóút emlékei

Szétestünk, mint Lagzi Lajcsinál a villanyóra – Íme a legjobb megye kettes nyilatkozatok!