Sorozatunkban a megyénkhez kötődő, de kevésbé ismert katonatisztek életútját mutatjuk be olvasóinknak. Hősiességükkel, bátorságukkal, hazaszeretetükkel példát mutattak kortársaiknak, az utókor pedig méltán lehet büszke rájuk. Az <a href="https://www.szon.hu/helyi-eletstilus/2021/11/a-katonai-buszkek-voltak-a-felelmes-alakra">első részben</a> Gencsy Ferenc életével ismerkedhettek meg az érdeklődők, most Reviczky László emlékét idézzük fel.&nbsp;<h2> Megkedvelte a bakaéletet&nbsp;</h2> Az Árva megyéből származó, nemességet 1272-ben IV. László királytól kapott, revisnyei előnevű család sarja, Reviczky László Tiszadobon született 1864. május 3-án, Reviczky Antal földbirtokos és nagyváradi Stépán Anna legidősebb fiaként. Reviczky László két ismert unokaöccse: Imre (1896–1957) ezredes, posztumusz vezérőrnagy, „a Világ Igaza” és Ambrózy György (1885–1970) huszár őrnagy, a Mária Terézia Katonai Rend lovagja, akinek édesanyja Reviczky Sarolta volt.&nbsp; Középiskoláit a kassai reáliskolában végezte, itt is érettségizett, a budapesti Műegyetemen nyolc félévet hallgatott, majd a pozsonyi vadászoknál szolgálta le egyéves önkéntesi évét. Megkedvelte a bakaéletet és ténylegesíttette magát, 1888-ban a debreceni közös 39. gyalogezrednél mint hadnagy. Itt teljesített csapatszolgálatot 1894-ig, amikor áthelyezték a Honvédséghez és a pozsonyi 13. gyalogezredhez osztották be mint főhadnagy.&nbsp; Debrecenben, 1894-ben vette feleségül győrszemerei Matkovich Annát (1872–1945), akitől két gyermeke született: György (1895–1961) és Judit (1896–1935), akinek férje Alfred Jansa von Tannennau (1884–1963) vezérezredes, osztrák hadügyminiszter volt. 1895-ben Budapestre vezényelték a Honvéd Főparancsnoksághoz, itt 1903-ig volt, időközben már mint százados dolgozott.&nbsp; 1903-tól a debreceni 3. gyalogezrednél szolgált, 1907-ban a pozsonyi 13-asokhoz került. 1910-től őrnagy, 1911-ben a nagyváradi 4. gyalogezrednél zászlóaljparancsnok. 1913-tól alezredes.&nbsp;<h2> „Drótszakáll” lett a neve&nbsp;</h2> Az első világháború kitörésekor fogadalmat tett: szakállat növeszt és nem borotválja le, amíg tart a harc. Fogadalmát meg is tartotta. Jellegzetes arcvonásai megváltoztak: oroszlánszerűvé vált a feje és „Drótszakállnak” hívták, illetve az olaszok félve tőle – 1916-tól már mint ezredes – „il colonello Reviczky” névvel emlegették. Mint az 1. gyalogezred parancsnoka az isonzói csatákban vezette csapatait, kezében a legendás görbebotjával. Az a típusú kiváló parancsnok volt, aki az első sorokban küzdött katonáival, akik féltek is tőle, de apjuk helyett apjuk volt. A rendet, a fegyelmet és a tisztaságot mindig szigorúan megkövetelte. A forradalom a fronton éri és katonáit rendben, fegyvereikkel és felszereléseikkel együtt hazahozta. A Katonatanács Reviczkyt visszahelyezte a négyesekhez Nagyváradra mint ezredparancsnokot. Ott volt a románok bevonulásáig, elfogták, bebörtönözték. Hosszas fogság után kiszabadulva megszökött Nagyváradról, ahol katonai ellenőrzés alatt akarták tartani. 1920 szeptemberében a debreceni vegyesdandár parancsnoka lett Nyíregyházán. Visszavonult a balkányi abapusztai birtokára gazdálkodni.&nbsp; Bekapcsolódott a Vitézi Rend munkájába mint a vármegyei Vitézi Szék kapitánya. 650 holdját Balkány mellett vitézi birtoknak ajándékozta oda a Vitézi Széknek.&nbsp;<h2> Vendégül látta a kormányzót&nbsp;</h2> A szívén viselte volt katonái és a hadirokkantak ügyét, ezért eljárt minden rendezvényre, bajtársi egyesületekbe, ahol érdekeiket képviselhette. A már civil ruhás, borotvált arcú Reviczkyt csak szónoklataival ismerték fel egykori katonái.&nbsp; Horthy Miklós 1922-ben kinevezte tábornokká, több kitüntetéssel is elismerte világháborús és az azutáni időkben végzett szolgálatait. 1924. november 5-én iktatta be vitézi birtokába a kormányzó, aki vonattal érkezett Nyíregyházára, majd Balkányba, ahonnan küldöttségével autóval tették meg a 7 km-re levő Csiffy-Reviczky-tanyai birtokra az utat. Az út akácfasorral szegélyezett homokút volt, melyben valósággal úsztak az autók. A vasútvonal két oldalán Balkányig a biztosítást lovas és gyalogos csendőrök adták.&nbsp; Vitézzé avatását és György fiáét Horthy személyesen végezte a megye hivatalos személyeinek jelenlétében a nagy tölgyfa alatt, amely meg is volt örökítve festményen. Az avatást ebéd követte Reviczkyék egyszerű, négyszobás, földszintes, hajópadlós házában.&nbsp; 1930-ban nyugállományú altábornaggyá léptették elő. 1934. június 28-án Debrecenben hunyt el hosszas betegség után. Július 2-án kísérték utolsó útjára a balkányi kúria kertjének végében, nagy sokaság jelenlétében.&nbsp; 1945 után a tanya népe keresni kezdte Reviczky kitüntetéseit, amivel eltemették és a keresés közben kiforgatták, széthordták csontjait. Emlékét nem őrzi semmi azóta sem. Egykori házának is csak nyomai maradtak. Az 1. honvéd és népfelkelő gyalogezred emlékművét Budapesten, a Fővám téren állították fel 1938-ban. 1948-ban a háborús ostromot sértetlenül átvészelt szobrot lebontották és beolvasztották, mert „rossz fekvése miatt” a gellérthegyi Felszabadulási emlékművet „veszélyeztette”…&nbsp; &nbsp;<figure class="image"><img src="https://cdn.szon.hu/2022/01/K4ONELlS6OPGrLxg9GqgVc-CiZk0VE16mEggvCsJk2w/fill/2050/3241/no/1/aHR0cHM6Ly9jbXNjZG4uYXBwLmNvbnRlbnQucHJpdmF0ZS9jb250ZW50LzRmN2I0NzQ5NzM2NDRlMTQ4MWNjYTg3MTEwOWYzMmRk.jpg"><figcaption>Reviczky László | Fotó: a szerző archívum</figcaption></figure> &nbsp;

Emlékeztek cégre, felmenőkre

Viharkárok a mezőgazdaságban

Addig növesztette szakállát, míg tartott a harc