„Arra figyelt fel a disznók legeltetése közben, hogy az állatok csontokat, csillogó lemezkéket túrnak ki a földből”

Neves szakemberek tartottak helytörténeti délelőttöt a napokban Geszteréden a művelődési házban egy nemzetközi program keretében.

A kurgánokat faggatták először

A résztvevőket először Rácz János, a szintén partnerként közreműködő Geszterédi Aranyszablya Társaság Alapítvány elnöke köszöntötte. Bemutatta a 2015-ben alapított civil szervezetet, amelynek célja többek között az aranyszablya emlékének ápolása. Az elmúlt öt évben számos ásatás segítette Geszteréd múltjának a minél jobb megismerését, s ezeket a kutatásokat a Jósa András Múzeum szakemberei végezték. A szakmai workshop célja az volt, hogy bemutassák a kutatási eredményeket. A civil szervezet elnöke szólt két jelentős projektről is. Már készül a geszterédi aranyszablya hiteles másolata dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgató útmutatásai alapján. Szabó István fegyverkovács a szablyát elkészítette, a markolatát pedig Strohmayer Ádám ötvösművész, cizellátor fogja kialakítani. A másik nagy vállalkozás, hogy a szablya lelőhelyén, Nyíritagban emlékhelyet alakítanak ki, amit a nyáron avatnak fel. Szabó József polgármester is köszöntötte a vendégeket, majd bemutatta az 1816 fős települést. A magyar–román együttműködési projektet L. Nagy Márta, a Jósa András Múzeum igazgatóhelyettese, projektmenedzser ismertette. – A pályázat hat együttműködő partnere között van a Geszterédi Aranyszablya Társaság is. Felvetődhet a kérdés, hogy került a partnerek közé Geszteréd. Rossz a kérdés, mert valójában úgy kellene hangzania: korábban miért nem volt kapcsolat a múzeum és a község között, hiszen Jósa András itt végezte az első ásatásait, s fontos leletek kerültek innen a múzeumba. Hogy végül ez a kapcsolat kialakult, kellett az Aranyszablya Társaság és kellett Rácz János elnök, aki sokat segített az itteni kutatások megvalósulásában – fogalmazott a szakember. Az érdeklődők első előadóként dr. Körösfői Zsolt régészt, a Jósa András Múzeum munkatársát hallgatták meg, aki a geszterédi zsidó temető dombjának 2019-es kutatását elevenítette fel. Mint elmondta, ezek az ősi halmok tálcán kínálják a régészeti lehetőséget. A XIX. században 40 ezer halom lehetett, ma már mindössze pár ezer látható. Ezeket a kurgánokat tévesen nevezik kunhalmoknak, ugyanis sok halmot még az őskorban emeltek. Megyénkben is először a halmokat kezdték faggatni a régészek: 1859-ben a gyulaházi halmokkal kezdődött a múlt feltárása, majd ezt a munkát Jósa András a geszterédi halmoknál folytatta 1868/69-ben. Az a halom, amelyen a geszterédi zsidók temetkeztek, a császárkorban keletkezhetett. Mivel éppen mellette építettek meg egy utat, a nyugati oldalát elbontották a munkálatok során. Dr. Körösfői Zsolt szerint ennek az előnye: ha megmetszik a dombot, akkor éppen a közepéhez jutnak.

Háromszor magasították

– Pár napunk volt a halom megvizsgálására. A metszetfal elkészítésében egy munkagép és négy lapátos segítette a munkánkat. Egy zöld háló kihelyezésével igyekeztünk megakadályozni, hogy a parti fecskék beköltözzenek a frissen metszett falba, hiszen a munkálatok után visszatöltöttük a megmozgatott földet – magyarázta a szakember. – A fősírt, amiért építették az egész halmot, megtaláltuk, de a még ott lévő zsidó sírok miatt kegyeleti okokból nem tudtuk feltárni. Azt sikerült megállapítani, hogy a központi sírra egy kis dombot emeltek, aztán ezt magasították, s a legvégén megkapták a domb mai magasságát. Három alkalommal építették fel tehát a halmot, de hogy mennyi idő telhetett el a három magasítás között, azt nem tudjuk. Találtunk másik három foltot is, azok későbbi temetkezések nyomai lehetnek. Tavaly az ásatásról megjelent egy cikk a Kelet-Magyarországban Továbbra is őrzi titkát a kurgán címmel. Nagyon reménykedem abban, hogy egyszer még alaposabban fel tudjuk majd tárni a központi sírhelyet, s a titok nem lesz többet titok.

Sikeres nyomozás a múlt emlékei között

Több díszítőelem töredékesen maradt meg, a rendeltetésüket sokáig nem tudták megfejteni. Strohmayer Ádám ötvösművész, cizellőr arra kereste a választ, hogy vajon milyen célt szolgálhattak azok az aranyozott ezüstlemez-töredékek, amiket szintén a geszterédi leletek között találtak. Mint a neves szakember bevezetésként elmondta, az első kardot 16 évesen díszítette ötvösmunkával, s gyermekkori álma volt, hogy egy honfoglalás kori szablya másolatának elkészítésében is részt vehessen. Ez az álom most valóra válhat, hiszen Strohmayer Ádám fogja elkészíteni a Szabó István által kovácsolt szablya markolatát és díszítését. Közismert, hogy a geszterédi leletek nagy része elkallódott a megtaláláskor. Több díszítőelem töredékesen maradt meg, amiknek a rendeltetését nemigen tudták megfejteni a szakemberek. Néhány aranyozott ezüstlemez-töredékre sokáig azt hitték, hogy egy tarsolylemez részei voltak. – Csallány Dezső régész vetette fel először: nem tarsolylemez töredékeiről van szó, más funkciót kellene keresni ezeknek a töredékeknek. A lemeztöredékek íveltségét vizsgálva azt láthatjuk, hogy a tengelyek összetartanak, s nem párhuzamosak, vagyis nem tarsolylemezekről van szó. Volt olyan nézet is, hogy egy süvegcsúcs részeit képezték, de a palmetták állása elvetette ezt az ötletet. Révész László régész szerint ezek a lemezkék a szablya hüvelyén voltak, de nem a markolatnál, hanem a legalján helyezkedhettek el – árult el részleteket a nyomozásnak is beillő munkáról Strohmayer Ádám. – A töredékek palmettahálójának irányváltását elemezve nekem is az a véleményem: a töredékek egy szablyahüvely koptató fenéklemezének a részei lehettek.

A kicsi templomot beépítették a nagyba

Középkori temploma is volt Geszterédnek, a 2017. és 2018. évi kutatásáról Jakab Attila, a Jósa András Múzeum régésze árult el részleteket a napokban megtartott konferencián. A templom még az Árpád-korban épült, s maradványai évszázadokon keresztül rejtőztek a föld alatt a mai Templom-dűlő területén. A templom feltárását a Geszterédi Aranyszablya Társaság kezdeményezte 2017-ben. A templom történetének egy biztos dokumentuma az 1332–1335 között készült pápai tizedjegyzék: az írott forrás szerint a település papi tisztségét egy Pál nevű férfi töltötte be, a templomot pedig Szent János evangelista nevére szentelték egykoron. – A középkori település a mai községtől északra egy vizenyős-dombos területen volt. A templomot is dombra építették. A területen tizennégy szelvényt nyitottunk, téglatöredékeket és habarcstöredékeket találtunk. Támpilléres épület volt, csekély mélységben faldarabokat is találtunk. Embercsontok is kerültek elő a mélyből, amik egy temető meglétére utaltak. Találtunk egy nagyobb kődarabot is, ami átkerült a római katolikus templom kertjébe, s egy márványtalpon emlékeztet a korábbi templomra. A középkori templom érdekessége, hogy kettő is épült más-más időpontban: egy kisebb és egy nagyobb, a két felmenő fal 3-4 centiméterre volt egymástól. Az első templom szűknek bizonyult, lebontották, s beépítették a másodikba, ami az előzőnél már jóval nagyobb volt. Még a habarcsot is összetörték és felhasználták. A templom a török időkben, a XVI–XVII. században pusztulhatott el, akkoriban a település is elnéptelenedett. A munkálatokat be kellett fejeznünk, de a kutatást még nem zártuk le. Kellene még készítenünk egy ásatási szelvényt, hogy a templom alaprajzát egyértelműen tisztázhassuk – összegzett Jakab Attila.

A lakosság tönkretette az értékes lelőhelyet

Nyíritag lakossága másnap rohant ki a mezőre emléket szerezni. Dr. Németh Péter, a Jósa András Múzeum címzetes igazgatója az aranyszablya előkerülésének körülményeit és a leletmentést idézte fel. Mint közismert, 1927. május 4-én, egy szerdai napon Balázs János bojtárgyerek arra figyelt fel a Nyíritagban a disznók legeltetése közben, hogy az állatok csontokat, csillogó lemezkéket túrnak ki a földből. A gazdag lelet­együttes leghíresebb tagja egy szablya: a markolatának és a szíjtartó füleknek fennmaradtak az úgynevezett palmettás díszítésű aranylemezkéi. Kiegyenesített karperec – Balázs János 1961-ben Dienes Istvánnak elmesélte, ő is kirántott a földből egy alkarcsontot, amin egy karperec volt. A karperecet valaki kiegyenesítette, így látható ma is a Jósa András Múzeumban. Este összeterelte a disznókat, s a talált leleteket átadta ­Goldstein László bérlőnek, aki még este visszament viharlámpával a leleteket összegyűjteni. Másnap, csütörtök hajnalban a Nyíritag lakossága – 30-40 főre saccolom az akkor ott élt emberek számát – rohant ki a lelőhelyre emléket szerezni. Mikor Goldstein László kiment a helyszínre, meglepődött, mert ott volt a tanya apraja-nagyja, gyűjtötték a leleteket. Goldstein bement Érpatakra Bökönyi András körjegyzőhöz, hogy telefonáljon a Jósa András Múzeumba az igazgatónak, s telefonáljon az újfehértói csend­őrőrsre is, hogy jöjjön két csendőr visszaszerezni a leleteket. A csendőrök még aznap össze is szedték, amit tudtak, de Kiss Lajos azt üzente, hogy nem tud most kimenni, mert Debrecenben kell részt vennie a Tisza István Társaság ülésén – mesélte dr. Németh Péter. – Úgy telt el a péntek, szombat és vasárnap, hogy a tanya népe ásóval-kapával a lelőhelyet teljesen tönkretette. Hétfőn aztán meg is érkezett Kiss Lajos, s két napig végzett ásatást. Erről a kutatásról nem maradt fenn semmilyen feljegyzés. Nem tudjuk, hogy kutatóárkot vagy -szelvényt ásatott-e, de azt sem, hogy ott aludt vagy hazament. Teljes hallgatás övezte az ásatást. Talált egy ezüstlemezt, amit egy tarsolylemez részének gondolt, szerintem azonban egy lószerszámnak volt a része. MML
Forrás: Szabolcs Online
Felkapott
További hírek