Szív és lélek az aranyszablya pengéjében

Geszteréd örökre beírta a nevét a magyar és a nemzetközi régészet nagykönyvébe, ugyanis a Nyíritag nevű urasági major közelében 1927. május 4-én gazdag honfoglalás kori leletegyüttes került elő, aminek a legszebb darabja egy aranyszerelékes szablya volt. Tulajdonképpen ez a szablya tette világhírűvé a geszterédi sírt. Bár pengéje és a szablyát díszítő aranylemezveretek csak töredékekben maradtak meg – ugyanis az ott legeltetett disznók kitúrták, a helybeliek pedig széthordták a leleteket –, a szakértők szerint szemkápráztató látvány lehetett az aranyszablya a viselője oldalán.

Méretek – a veretek alapján

Öt évvel ezelőtt megalakult a Geszterédi Aranyszablya Társaság, ami célul tűzte ki az aranyszablya emlékének ápolását. A civil szervezet nagy álma az is, hogy elkészülhessen a geszterédi aranyszablya hiteles másolata dr. Németh Péter címzetes múzeumigazgató útmutatásai alapján. A kard elkészítéséhez Áder János köztársasági elnök erkölcsi és anyagi támogatást is adott, szereztek pályázati támogatást is, s elkezdődhetett az oly nagyon várt munka. A geszterédi civil szervezet a Nyíregyházán élő Szabó István hagyományőrző fegyverkovácsot, népi iparművészt kérte fel a szablya pengéjének elkészítésére. Vajon milyen érzés volt az aranyszablya-másolat pengéjének elkészítése? – kérdeztük meg Szabó Istvántól. – Korábban készítettem már honfoglalás kori szablyákat, de ezek nem voltak olyan nagy jelentőségűek, mint a geszterédi aranyszablya rekonstrukciója, ami egy hiteles másolatnak felel meg. Strohmayer Ádám ötvösművész, cizellőr alaposan tanulmányozta, s a meglévő veretek alapján próbálta megállapítani a méreteket. – Azt nem lehet biztonsággal kijelenteni, hogy százszázalékosan ilyen volt, mert ugye a pengéje hiányzik, a korban használatos szablyák pengéje alapján próbáltuk rekonstruálni, hogy milyen is lehetett valójában, de majd Ádám erről még biztosan sokat fog mesélni az újság olvasóinak. Igazából ő nyomozott a kard után, mivel jobban benne él a honfoglalás korában, mint én. Végül az ő rajza alapján készítettem el a pengét – mondta el érdeklődésünkre a szakember.

Nem lehetett visszautasítani

– Több éve felvetődött már bennem, hogy el kellene készíteni a geszterédi aranyszablya hiteles másolatát. Az egyik ötvös társammal terveztük is az elkészítését, aztán ugyanezzel a kéréssel keresett meg a Geszterédi Aranyszablya Társaság is, s a felkérésre nem lehetett nemet mondani. Számomra nagy megtiszteltetés, hogy egy ilyen munkában részt vehetek. Volt több egyeztetés is, amiken részt vett többek között dr. Németh Péter, a Jósa András Múzeum címzetes igazgatója is, Rácz János, a geszterédi civil szervezet elnöke, Strohmayer Ádám cizellőr, s véglegesítettük a kard adatait, s azok alapján készítettem el a pengét. Napjainkban sok olyan fiatal kardkovács van, aki lézerrel kivágatja, kiköszörüli, s már készen is van a fegyver. Ez a honfoglalás kori szablya – mint minden más általam készített fegyver – a hagyományos, régi módon készült, vagyis kovácsműhelyben kovácsoltam ki a pengét. Igyekeztem a megadott hosszúsági és vastagsági paramétereket tartani, így azonban egy fegyver elkészítése sokkal több ideig tart, mint egy bármilyen más szablya, ahol van vagy három méret, a többi pedig adódik magától. Ebben az esetben azonban rengeteg alkalommal használtam a tolómérőt, hogy ne térjek el a megadott mérettől, hogy azt lehessen rá mondani, valóban megfelel az akkori kor pengéjének súlyban és méretben is. – A nagy odafigyelést igénylő munkának köszönhetően nem is volt vele gond, s az elkészült pengét átadtam Rácz Jánosnak, aki február végén Geszteréden egy szakmai tanácskozás keretében továbbadta Strohmayer Ádámnak díszítésre. – Természetesen teljesen más érzelemmel kezdtem az aranyszablya másolatának munkálatához, mint a többi fegyverhez, hiszen itt most nem egy rutinmunkáról volt szó. Nagyon kellett ügyelni akár a pengének az íveltségére, szélességére és vastagságára, szinte percenként néztem a tolómérőt, hogy na most vajon hogyan is állok, nehogy túlcsiszoljam.

Az utókornak is készül

– Teljesen más, ha egy 1861-es mintájú kardot készítek a honvédségnek, mert bár ott is kell ügyelni kell a súlyra, a hosszra, a vastagságra, a szélességre, de nem ennyire minimális a tűréshatár. Az aranyszablyánál arra törekedtem, hogy a minimális tűréshatár is minimális legyen, ne nagyon térjek el. Szívvel-lélekkel, mindent beleadva készítettem el, hiszen egyrészt nagy megtiszteltetés részt venni a projektben, másrészt örömmel dolgoztam egy ilyen alkotómunkában, főleg úgy, hogy korábban én is tizenkét évig a hajdúböszörményi Hajdúsági Múzeumban dolgoztam fém-szakrestaurátorként, vagyis sok műtárgy megfordult a kezemben. Harmadrészt pedig ez az utókornak is készül, ez a szablya még száz év múlva is ott lesz a nyíregyházi múzeumban, vagyis ezt az egyedülálló kardot még az unokáink is látni fogják – tette hozzá befejezésül Szabó István. MML
Forrás: Szabolcs Online
Felkapott
További hírek